micu:
"aranyos ez a gyermeki naivitás ;-)"

Biztos voltam benne, hogy ez lesz az első reakció (nem vagyok azért annyira naiv :))

A baj az, hogy ezen nem mosolyogni kéne, hanem sírni. Mármint a te reakciódon, ami sajnos az ország nagy részére jellemző. Mert sajnos nem én vagyok naiv, hanem ti éltek megtévesztésben. Nézzetek szét a világban! Mi történik? Dánia leszavazta az eurót. Prágában felkel a nép az IMF ellen. Európa tüntet a benzinárak ellen. A magyarok meg mit csinálnak? Pofáznak ehhez hasonló fórumokon, meg a kocsmákban, de a tetteknek még csak a gondolatáig sem jutnak el. Ha pedig valaki véletlenül veszi a bátorságot, és azt mondja, hogy tenni kéne valamit, egyből leugatja: "Ó hát mit tehetnénk mi? Hiszen az EU, meg a politika, meg a gazdasági érdekek, meg a maffia, meg minden! Ők az erősek, mi meg kicsik vagyunk. Miért tegyünk bármit is, úgy is leszavazzák, eltusolják, megbuktatják, ők az erősek."

Tudjátok, ha így gondolkodtak volna, akkor az amerikaiak, az angolok, a franciák meg egyik mai nagy nemzet sem vitte volna soha semmire, mint mi. Az a különbség, hogy más népek tisztában vannak a lehetőségeikkel, és élnek is vele, mi meg job esetben csak tisztában vagyunk, de nem élünk.

Ott volt pl. az a nevetséges pedagógussztrájk pár éve. Mi volt az? A pedagógusok a téli szünet előtti egyetlen napon (amikor már amúgy sincs semmi jelentősége) sztrájkoltak egy jót. Ugyanezekben a napokban mit csináltak a francia pedagógusok? Felborogatták a muszokat Párizs utcáin.

Vagy itt a benzináremelés. Egész Európában tüntetések, blokádok, nálunk meg: kuss van. Be vagyunk szarva, meg vagyunk félemlítve, meg vagyunk tévesztve (hogy hiába csinálunk bármit is, úgy sem lesz semmi eredménye).

Egyébként azt hiszem, az előző hozzászólásomban minden potenciális ellenérvre előre választ adtam, úgy hogy egy lekezelő "lenaivozás" helyet nyugodtan lehet arra is válaszolni.