Kedves Fuly!

A kor nyelvezete szerintem ma felfogható stiláris színezôelemként. Akkoriban nem csupán a nyelv volt erôszakos: az csak tükrözte a korszellemet. Viszont még Kálvin is tudott szelíden írni olyan kérdésekben, ahol megegyezés egyáltalán remélhetô volt: az úrvacsoráról írott művében vagy kommentárjaiban. De ahol az ellenfelek jóvoltából elmérgesedett a vita, ott ô is megmérgedt.

"Senki se csodálkozzék immár a fölött,hogy a lelkeket Isten igéjétől azaz életüktől és világosságuktól megfosztva tudatlanokat és vakokat tudtak .. megcsalni...." - Ez átfogalmazva így hangzik: "Mivel nem az Ige tekintélyére támaszkodtak, szükségképpen félrevezették azokat, akiket tanítottak."

"a valódi vita SZVSZ ott kezdödik, hogy nem érdekes (nagyon) a múlt, a jelennel kell foglalkozni. A múlt legfeljebb annyiban fontos, hogy mennyire determinálja a felek álláspontját." - Épp ez a baj: Róma a múltból él.

"Az eredeti célról (a gyógyulásról) való nagy ívű elfeledkezést ti kezdtétek [...] -
[...] Ezért lett volna lényeges Kálvintól a pozitívum felmutatása, de ö ilyet nem tesz, az idézet szerint. A szertartás minden elemét és legföképp célját elveti." - Kálvin nem hitte, hogy Istennek az apostolok utáni kor számára is van gyógyító ajándéka. Ezt a tapasztalatból vezette le, nem a Bibliából. (Jakab-kommentárjában ezt ki is mondja.) Ez volt kiindulópontja a r.k. szertartás céltévesztésének kimutatására, és szükségtelenségének hangsúlyozására.

"Nekem ez a legföbb bajom Kálvinnal, hogy ti. tagad, elvet. Krisztus ellenben állított, kijelentett, adott." - Ô csak azt vetette el, hogy Róma az Isten által adott és az ô hittel fogadott ígérete szerint működô szertartások közé olyat akar beszúrni, amely szemlátomást nem működik. S attól, hogy Krisztus "adott," még nem válik rögtön helyessé mindaz, amit valaki valahol szintén a hinnivalókhoz hozzáadott.

"De tölem lehet lehet vén is a presbiter, bár akkor nem tudom, hogy hogyan kell öket választani." - A gyülekezet veszi észre, kik az alkalmasak, és valamilyen formában megszavazza. De ennek kevés köze van a témához.

"Nehogy már kívülállóként megmondd nekem, hogy mit szabad kérdeznie egy katolikusnak a rk. hitgyakorlatról!" - Nehogy már a kérdést tiltásnak olvasd! Örülök, hogy ilyen állításokra ragadtatod magad. A reformkatolikusokat nagyon becsülöm, szerintem a r.k. egyházban övék a jövô.