A betegek kenetével kapcsolatban nem hiszem, hogy Udvari számára bármit lehetne mondani. Hiszen Luther nyomán nyilván szalma levélnek tartja a Jakab levelet.

Való igaz, hogy a betegek kenetét utolsó kenetnek tartották. Ma azonban a betegek megerősítésének szentségeként beszélünk róla. Sokan talán ma is félnek tőle, mert félnek a haláltól.
A betegek kenetétnek dolgait világosan leírja a Katolikus egyház Katekizmusa az
1499-1532. pontokban
Jakab levelét a IV. században, szent Ágoston és szent Jeromos hatására ismerik el általánosan.
Ugyanakkor keletkezése bizonyosan 70 előtti. Egyrészt a szerző – Jakab, akit az Úr testvérének neveznek és Jeruzsálem püspökeként Heródes végeztet ki 62-ben. Másrészt a szerző nem értett egyet mindenben a páli megigazulásra vonatkozó tanítást. Ugyanakkor kérdés, hogy a Római levél 62-ig annyira ismertté válhatott. Éppen ezért gondolnak arra a biblikusok, hogy a vitázó rész későbbi betoldás, de 70 előtt történt ez a betoldás.

Érdekes, hogy az apostolok eltávoztak Jeruzsálemből István megkövezése után, mégis 60 táján érdemes volt leírni a betegekről való gondoskodásban az ismert dolgot. presbitert hívni, aki vezető a közösségben, imádság és olajjal való megkenés. Vagyis ez gyakorlat volt akkor Jeruzsálemben.

Mostanában nem sok időm van, de ha lehet, még jövök.
satya