Ért a fák között való rohangáláshoz a vad
Az erdőt át a bak ma szeli,
Nem hiába, szakmabeli.

Csókot hintett a tartaléklapokra a kártyapartiban, ezért száműzték szeretett városából
El kell, hogy hagyja Szalontáját
Érintette a talon száját.

Csomó pényt kapnék, ha visszaváltanám a palackokat, de nem merek elindulni, hisz a nap már lement, és át kéne kelnem a lápon, ahol semmi világítás...
Az üvegekben rejlik sereg betét,
De mit tegyek, ha a bereg setét?

Igaz, hogy népét a magzar város általad látja veszélyeztetettnek, mégsem kell kasztrálnod saját magadat!
Bár tőled félti faját Sarkad,
Nehogy levágd saját farkad!

Az ügyeletes tisztet még a szolgálati szabályzat sem tarthatja vissza egy kis nassolástól!
Szabályzatot az ÜTI sért,
Egy kis csokis sütiért.

Igazat beszél a hegzihordár, amikor azt állítja: fejszőrzete sérthetetlen.
Amit mond a serpa, komoly:
A haján nem fog korpa, se moly.

A nagyorrú egyszerűen kezelhetetlen, hiába beszél a lelkére az ember, mintha meg se hallaná!
Ki nem jöhetsz Cyranoval,
Nem lehet rá hatni rá szóval.

Mikor a nőt gyanúsította ay étel eltűntetésével, az alaposan helybenhagyta
Megtanulta saját kárán:
Ne keressen kaját Sárán!

Hangos botrányt eredményezett, amikor kiderült: a két szántóalkalmatosság közül, amit a traktorhoz kötnek, az egyik eltűnt
Okozott nagy galibát,
Hogy ellopták a bal igát.