Álmomban anyám kezét fogtam
s könnycseppeit gyujtöttem magamba.
Mostanra örök szeretete maradt,
végtelen féltése most is körül ölel.

Álmomban apám szavait hallgattam,
tanácsait egy jobb életrol.
Már csak fájón néma hiányát érzem
mások üres szavai mögött.

Álmomban nagyapám mosolyát figyeltem,
egy élet tapasztalata ráncait arcán.
Csak az elmaradhatatlan bagó szaga száll most,
s szögre akasztott sapkája lóg mozdulatlan.

Álmomban kedvesem testét öleltem,
s találtam forró vágyát s mindent, mit imádok.
Reggelre csak csókjai édes íze maradt,
szemei izzó varázsa, felejthetetlen.

Álmomban fiam sírását remegtem,
ki még nem érti a holnap súlyát.
Most békésen alszik végre,
és álmodik némán színes gömböket.

Álmomban arcomat láttam,
kerestem választ benne ezer kérdésre.
S találtam kulcsot ezer lakathoz,
mögöttük rögös utakat egy boldog jövo felé.

Álmomban ébren álmodtam,
élem életem álmos percekben.
Várom a holnapot, hogy újat hozzon,
vágyom tegnapom, ez az életem.

bs