Tegnap délután, hogy barátaimmal ne felejtsük el végleg egymást, egy kis gombagyűjtő túrát szerveztem. Szervezői tehetségemet, most terjedelmi okokból tovább nem ecsetelem. Lényeg, hogy Szeged mellett voltunk egy akácosban, homokon, sok-sok bakhát. A legszebb az volt, hogy az érintetlen erdő szélén a homokon tisztán látszottak az esőcseppek nyomai, az is, hogy a giliszták kimásztak, az is, ahogy visszacsúsztak. Szegény természet erőlködik, de hát semmi. Kicsi eső, kicsi pára.

Találtunk gyönyörű vadkender-ligeteket. Nem, nem termesztik, mert elszáradt is volt sok. Ügyes ez a vadkender, nem viszi mélyre a gyökerét, és mégis él. Elgyönyörködtünk a technikáján. Minden kiég, hullik a falevél. A vadkender meg nagyra nől és virágzik. Arra gondoltunk -hiszen a gyökere nem megy mélyre-, hogy valószínűleg a leveleivel is valahogy benyeli a párát. Szóval okos ez a vadkender. Hülyéskedtünk, hogy hollandiai példák alapján előbb-utóbb az Unió is engedni fogja a könnyű drogok termesztését. És akkor eljön a mi időnk, kedves dél-alföldi barátaim (rájöttem máshonnan nem is látogatja senki ezt a topicot), szóval megvan, hogy mit fogunk mi alacsony fajlagos költségszinten és magas árbevétel mellett termeszteni. De hogy mit fogunk enni, az már más kérdés.

Valahol olvastam, hogy az üvegháztartás elméletre, egy újabb, elég jól bizonyítható teória lett kidolgozva. Nem csak a freon, nem csak az ipar, hanem. A vízierőművek! A legtermészetesebbnek tartott energiaforrások. Szóval. Vízierőmű. Lassuló víz miatt: algaelszaporodás. Túltengés. Ez lebomlik. A bomlás valami gázt termel. És puffan az ózonlyuk. Állítólag több erőműnél bizonyítható ez.

Az erdőben három őzikével is találkoztunk. Most kezdik vadászni őket. Ágat dobtam feléjük és "rájuk támadtam", hogy féljenek az embertől. Őzikevédő vagyok.

Hét végén Szent Mihály. És egy felhő sincs.