Kedves Mumu,
most jol feltetted a kerdest, ugye tudod? Mert a valaszom naprol-napra, sot! percrol-percre valtozik. Meg pihentetni kell egy kicsit az elmenyeimet, meglatasaimat, ahhoz, hogy szilard velemenyt alkossak.
Hullamzik bennem a honvagy es a "minel tovabb maradni"-gondolat, mikor melyik van felul.
Vegleg nem szeretnek maradni (ha ez csak rajtam mulna!!!), es nem elsosorban a honvagy miatt. Termeszetesen belejatszik, de most mast ertek ez alatt. Nekem Amerika egy kalandnak indult: otthon diplomam (kozgazdasz) van, vezeto beosztasban dolgoztam, lakasom, kocsim mai napig varnak ram. Ket munkahely kozott es allando kapcsolat nelkul ugy dontottem beadom a derekam a mostohahugom invitalasanak, aki csak szepet es jot meselt e-mail-jeiben. Ennek lassak egy eve!
Remekul vagyok, szep helyen, stb., de korlatozottak a lehetosegeim. Munkam: kutyakra vigyazok, etetem, setaltatom, fesulgetem oket. Ez kezdetben elfogadhato volt, hisz csak ideinglenesen jottem, korulnezni, tapasztalni, stb. De mondanom sem kell, hogy mara mar ez szuk nekem. Szellemi kihivasra vagyom, produktiv munkara. Ennek ket utja van: vagy irany haza, vagy itt irany az iskolapad, hogy honositsak a diplomamat. Ez persze evek kerdese: bar jarok nyelviskolaba (pontositok, par hete vege lett, de majd folytatom), de komolyan ra kellene allnom, letenni a TOEFL vizsgat, felvetelizni egy egyetemre - nem reszletezem, evek kerdese, mire munkaba allhatnek olyan teruleten, ami erdekel es erdemes dolgozni. De az angolom talan soha nem lesz olyan tokeletes, hogy "komolyan" dolgozzak "komoly" helyen. - talan rosszul fogalmazok, de ugye erted, mire gondolok.
Masszoval talan felek, es nem tudok varni.
Mig otthon ha nehezen is, de talalnek munkat (jo vegzettsegem, gyakorlatom [az otthoni persze, sicc!] van, fiatal vagyok, stb. stb.)
Talan abban kulonbozom a tobbsegtol, akit itt megismertem, hogy masok voltak az indokaim, amiert jottem. Nem penzert, hisz otthon mindenem megvan, nem vegleg "ittragadni, ferjhez menni, stb" (csak legyunk oszintek, igy megy ez), hanem vilagot latni, nyelvet tanulni. Tudom, hogy vannak meg fiatalok hasonlo indokokkal, de valahogy az en utamba kevesen jartak. Hozzateszem foleg olyan barataim vannak, akik evek ota vagy mindig is itt eltek, csaladostol, legalisan, mar nem is szandekoznak hazamenni.
Itt a gond!!! A Kedvesem is ilyen. A sziv pedig kormanyozza a jozan eszt. Csak tenyleg okosnak kell lennem! Atgondolni, stb. Ha itt maradok talan evekig nem tudok olyan munkat vallalni, ami ki is elegit (pedig anelkul nehez, most mar nagyon erzem, hogy eltompul az ember, es igenye van az elismeresre, szellemi munkara) Persze munka mindig lenne, megelnenk, stb. de nem lennek boldog.
Most adj kerlek tanacsot! Oke, ne tanacsot, csak velemenyt. Biztos lattal mar hozzam hasonlot, aki azonos problemaval kuzdott.
A Kedvesem mar abba is belemenne, ha meg maradnank par evig, aztan osszeszednenk kicsit magunkat es hazakoltoznenk. De tudom, hogy ez meg ot nem tenne boldogga. Szeret itt elni.
De meg kompromisszumnak nem is rossz a fenti, akkor mindig marad egy kerdes: nem csuszom le kozben otthon valamirol. Az oneletrajzomba megsem irhatom be, hogy "par evig dog-sitter-kent kamatoztattam kozgazdasz vegzettsegemet" - ez meg nyelvtanulasnak is sok!
Kedves Tibor Arato,
koszonom, koszonom, koszonom a Niagaras kepet. Nekem annyira tetszett a vizeses, hogy megtelt a szivem vele. Valami csodalatos!
Egyebkent most hetvegen Washington-ban voltunk. Most lattam eloszor, nekem nagyon-nagyon tetszett.Olyan tagas, hatalmas terek, zoldovezet. Szoval elso benyomaskent lehengerelt.
Te is biztos jartal mar ott, hogy tetszett?
Ja, hogy tagasnak ereztem annak az New York lehet az oka. W.-ban kozelebbnek ereztem az eget, mintha barmerre nezel szabad utad van, mintha tobb lenne a levego! (oke, befejeztem, bocs a szentimentalizmusert)
Sziasztok, irjatok, varom a velemenyeteket!
Szep napot!
ch.
