Offolhatok? Mert ez nem vers... de leírnám...Kacsintgat rám az Éjjel: Gyere és álmodj! De sötétséggel tűzdeli tele magát, így az alvás elkerül. El-elbóbiskolok hajnalig, az agyam feszülten lesben áll, és akkor a hajnal int, de kérdés, hogy ugyan, ma mit hoz a nappal. Elalszom végre... nincs sötét... rémísztő árnyak tovatűntek... de akkor berobban a múlt, az emlékek... és megölnek, felőrölnek az álomképek...

Kinyitom a szemem, és rájövök: ébren vagyok. Az agyamból minden gondolatot... kitépnék. Nem akark emlékezni.
Ez már hét éve van így... és én egyre fáradtabb vagyok.

On