Kedves Udvari!

Ha már a formátum és a szohasználat szokatlansága nem tünt fel, ezúton jelzem, hogy idézett hozzászólásom 'írói munkásságom része':))).

Kálvin szövege minösítö jezöi tömege miatt megvitatásra alkalmatlan, sajnos.

Tartalmilag: nem igazán vagyok bizonyos abban, hogy eltalálta, amire célzott, ugyanis tudtommal:
1. A 'betegek kenete', avagy az 'utolsó kenet' lelki megerösítést, a lelki szenvedés csökkentését szolgálja. (De nagyon hülyén hangzik ez leírva.) Az Úr felsegíti öt: nem testben, hanem lélekben!
2. A megbocsátás akkor válik valóra, amint a megerösítés is, ha az imádság valóban hitböl való. (Jak5.15:És a hitbôl Való Imádság megtartja a beteget, és az Úr Felsegíti ôt.)
3. Az a gyakorlat, hogy ezt pap végzi, lehet, hogy téves. Olyan értlemezés azonban helytálló, hogy hitben a pap a gyülekezet vénei közé tartozik. Ez megfelel egyébkent a kor (Kr.u. I.sz.) szokásos fogalmazásának, ahol a vének elsösorban nem kor szerint voltak értendök, hanem a többnyire a szellemi vezetöket jelölték (mert azok altalában az öregek közül kerültek ki).

Kálvin -SZVSZ tökéletesen tévesen és borzasztó alpári hangon- a mechanikus gyakorlat miatt az egészet elveti, ahelyett hogy az EREDETI cél helyességére mutatna rá és a hitböl való imára buzdítana.

Fuly