A sírás annak szólt, hogy valaki végig gürizett X évet, és eljutott a csúcsra. Egy olimpia bajnok dicsősége nem múlik. Aztán annak is szólt, hogy az iszonyú munka és a hatalmas tehetség ellenére győzelme egyáltalán nem volt biztos (láthattuk, avval nyert, hogy egy fantasztikus hajrá után jobban nyúlt be amerikai vetélytársánál). És végül a nyomás: jelenleg ő a legnépszerűbb magyar sportoló és bizony csalódás lett volna, ha nem nyer aranyat, ez pedig teher. Nos ezek után ki az, aki nem sírná el magát. Én is meghadódtam és teljes métrékben megértem Kovács Ágit.