A vesszős analógiád nagyon sántít. 1. Egy szó szerkezete akármilyen bonyolult is, szinte mindig egyszerűbb a nagyon egyszerű mondatok szerkezeténél. 2. Ennek folytán a következő „mondatszintű kötőjeleink” vannak: vessző, vesszőpár, pontosvessző, kettőspont, gondolatjel, gondolatjelpár, zárójelpár, ez utóbbiból akár négy szint is: ([<{}>]). (A kúpos zárójelet kénytelen voltam kisebb-nagyobb jellel helyettesíteni.) Hol van ez a választék kötőjelekből?