Hát ha érintett véleményére vagytok kíváncsiak, akkor tessék.
Nyitott gerinccel születtem. Ez azt jelenti, hogy magzatkorban valamilyen rendellenesség következtében nem záródott össze egy csigolyám, s az idegek szabadon futnak egy darabon. A hatása hasonló az idegsérüléssel járó gerictöréshez: deréktól lefelé béna lettem, s születésemkor arról sem lehetett tudomása senkinek, hogy milyen intellektuális képességeim vannak, illetve lesznek, ez a kórkép szelemi fogyatékossággal, vízfejuséggel is járhat szélsoséges esetben.

Szegény gyerek. Ha az enyém lenne, elpusztítanám. Szenvedni fog a megkülönböztetéstol, helyváltoztatása problematikus, járni nem fog, noként nem kell majd senkinek, nyug lesz mindenki nyakán és boldogtalanságra van ítélve. Nem kell hozzá jóstehetség, hogy ilyen jövot jósoljunk neki, igaz?

Ám ez a gyerek mégis életben maradt, s noha kizárólag tolókocsival tud közlekedni, a kezével, s a fejével szerencsére semmi baj sincs. Hála szüleim segítségének, s a saját makacsságomnak, diplomát szereztem, s társadalmilag elismert - szellemi - munkát végzek. E hivatást gyakorlók közt én vagyok az egyetlen mozgáskorlátozott ebben az országban, de amikor a munkáimmal találkozol, nem tudsz errol. Ne vedd dicsekvésnek, de adtam át fontos szakmai díjat, benne vagyok a Ki kicsodában, ha úgy tetszik: topon vagyok a szakmámban. Önállóan élek egy megfeleloen átalakított lakásban, háztartást vezetek, ellátom magam. Tisztára amerikai sikertörténet...

Nem vagyok visszataszító, vagy csúnya. Sok barátom van, szeretnek az emberek, de az ágyam üres. Emberként, entellektuelként boldog és elégedett vagyok. Noként boldogtalan. Egyedül élek, gyerekem, családom nincs. Nem jelentek (sok) terhet a környzetemnek és a társadalomnak, nekem viszont sokszoros energiabefektetésbe kerül a létfentartás az "egészségesekhez" képest. Beilleszkedtem, bár nem volt könnyu. Bizonyítottam. Mit is...?

Szóval a kérdésetekre nem tudok válaszolni.