Hát, úgy látom, elég sok szabadideje van néhány embernek :-)
Hogy is mondják az ángliusok: Get a life!
Komolyan, megéri ilyen hülyeségeken szívózni napokon keresztül?
Az Enola Gayt ismerem, remélem, nem onnan van a srác, az komoly csalódást jelentene.
De ez is csak egy vélemény...

Nyilván elintézte az MHH ezzel a true metal nyomatással, hogy a Hammerfall 500 ezer lemezt adjon el mindenféle tömegmédia támogatás nélkül, fű alatt, aztán visszakergettük Bruce Dickinsont a Maidenbe, Halfordot visszatérítettük a metalhoz, punk bandákat metal feldolgozásokra kényszerítünk és előástunk egy rakás régi bandát -Destruction, Agent Steel, Paradox, satöbbi -, hogy újra lemezeket készítsenek, koncertezzenek.
A jelenlegi underground metal reneszánszot lehet utálni, pénzszagúnak titulálni, de én inkább csak örülök annak, hogy még ma, 2000-ben is képes alulról ennyire megerősíteni magát egy zenei szubkultúra, ellene menni az MTV-s, Vivás, boybandes, playbackes, adidasos, calvin klein-es, videóklipes trendeknek. Bár a magyar rock/metal is szembeszállhatna a dáridóval...
Ami pedig a hirdetés dolgot illeti, röviden annyi a lényeg, hogy az MHH már a multikiadók betelepedése előtt is itt volt, jószerivel nekünk kellett egy csomó mindenre megtanítani a kialakuló "rockszakmát". Ez a promóktól a lemezek felvezetésén át sok mindenre kiterjedt. Valóban voltak több hónapos megállapodások egyes zenekarokkal, egyrészt mert az újság a hirdetésekből tudja fenntartani magát, másrészt mert a kiadókat, bandákat, önjelölt managereket rá kellett vezetnünk az MHH-s hirdetések fontosságára. Ez azonban már a múlt. Hosszú évek óta az.
Kialakult a rendszer, a többség tudja, hogy az MHH-ban hirdetni nem kötelező, de igen javallott. A kinti kiadók is tudatában vannak ennek, talán még jobban is, mint a hazaiak.
Már rég nincsenek több hónapos megállapodások, mert a bandák maguktól is akarnak hirdetni, mi pedig magunk akarjuk megválogatni, hogy kivel interjúzunk.
Tehát NINCS veszek hirdetést /és cikket/ dolog.
Akit fontosnak tartunk, azzal interjúzunk, de persze próbálunk figyelni arra, hogy a fontosabb lemezmegjelenéseket legalább egy cikk kísérje.
Sem a Very Bad Things, sem a Newborn nem Hammer csapat, a Superbutt, a Malediction, a Cadaveres, a Mindcrime, a Testimony, a Stainless Steel sem, egyikük sem hirdetett hónapokon át, mégis volt velük interjú, mert úgy gondoltuk, hogy történt velük annyi minden, hogy arról érdemes beszélni.

A Beastie Boys kapcsán még annyi, bár erről pár hónapja is volt szó, hogy vezető rockmagazinként fontosnak tartjuk a népszerű csapatok, trendek bemutatását. Ha ma megnézi valaki a Limp Bizkitet, nehéz nem látni mögötte a Beastie Boys hatását (A nu metal FreshFabrikot meg először a Public Enemy előtt láttam élőben a PeCsában). Ettől a Beastie cikktől még nem lettünk hip hop magazin, ahogy korábban a Bon Jovitól sem Bravo, a Prodigytől sem Freee. De akkor és ott azok a zenék igenis fontosak voltak. Ahogy ma pl. a Limp Bizkit. Lehet, hogy holnap már nem annyira fontosak ezek a zenekarok, de az újság a mának is szól. Ha ezt nem vennénk figyelembe, már rég nem lenne MHH.