"Vegigolvasva a topicot egy nev jutott eszembe. Stephen Hawking"

Üdv Mindenkinek!

Csak most kapcsolódtam be a témába, és töredéknyi részt átböngésztem.
Tökéletesen egyetértek az előttem "szólóval".

Hogy ki milyen mértékben "érdemli" meg az életet, azt legfeljebb valóban csak önmaga döntheti el.
Példának okáért születik egy tökéletesen egészséges csecsemő, de nem kívánt terhességből. Állami gondozásba adják, ott sanyaru, kínszenvedéskkel teli gyerekkora,erkölcsileg lezüllött perspekíva nélküli felnöttkora lesz, és mint hajléktalan végzi.Esetleg bűnt bűnre halmozva, mert nincs más lehetősége.

Valamint születik egy teljesen mozgásképtelen csecsemő, esetleg ráadásul értelmi fogyatékosan. Az emberi tudás eredményeképpen mozgásában javulás léphet fel, az értelmi szintjéből kihozzák a maximumot, hatalmas és sok szeretet veszi körül,
boldog hogy élhet.

Milyen alapon dönthet az ember az élet kezdetén a másik emberről? Később ezt csak saját maga teheti meg.

És itt felvetődik az a kérdés, amit nem lehet megkerülni: mi az ember?
A test, a szellem, az érzelem? Mindegyik,vagy meglehet csak az egyik? De akkor mi a döntö, mi a meghatározó, ami nélkül már nem ember az ember?

Amíg nem tudjuk ezekre a választ biztonsággal, addig biztonsággal dönteni sem lehet. Legalábbis lelkiismeretesen.