Sietve bevallom, hogy az én klasszikus zenei műveltségem csak "átlagos". De hallottam pár huszadik századi művet már, és nagyon kevésből tudnék dallamot idézni, és ez valószinűleg tényleg azért van, mert a dallam, mint zenei tényező hátrébb szorult. Ott van például Bartók, akiről tudom, hogy szinte a semmiből teremtett egy új harmóniavilágot, mégis csupán egy zongoradarab dallama jut eszembe a nevével kapcsolatban. Viszont a stilusa alapján művein érzem a bartók-stilust.
Az utóbbi évtizedek komolyzenéje már egy picit elvont nekem. Néha eszembe jut, hogy mi lenne, ha a kortárs zeneszerzők "nosztalgiáznának" egy picit, és újra születnének romantikus, barokk, reneszánsz stilusú darabok. Nem egyszerűen tucat-stilusgyakorlatok, hanem olyan művek, melyek dallama elég jó ahhoz, hogy az emberek emlékezetében fennmaradjon. Persze lehet, hogy születnek, csak nem jutnak el a közönséghez. Kiváncsi vagyok, hogy, ha mondjuk a Für Elise,
vagy a Négy Évszak manapság irodott volna, közismertté tudtak volna-e válni. Szerintem nem valószinű. Talán filmzeneként, mint mondjuk a Star Wars főcimzenéje. Egyéb vélemény?