Sejtelmem szerint igaz, de azt sietve hozzáteszem, hogy az utóbbi ötven év zeneirodalmából túl keveset ismerek ahhoz, hogy ezt bátran ki merjem jelenteni. Azért gondolom így mégis, mert ha a régebbi korok zenéit is megfigyeljük és összehasonlítgatjuk, észrevehetjük, hogy a zene különböző építőelemei eltérő súllyal szerepelnek az egyes korok zenéjében. Arra gondolok, hogy a dallam, a harmónia, a ritmika, a dinamika változó jelentőséggel bírt. Meglehet, hogy a 19. század zenéjében a dallam fontosabb szerepet játszott mint később, de a századon belül is csökkenő tendenciát lehet megfigyelni.
Pl. Verdi irigyelte Bellinit a dallamaiért, pedig ebben ő se volt rossz. De pl. hasonlítsátok össze mondjuk a Nabucco-t az Otello-val! Utóbbiban alig van olyan dallam, amit jól végig lehet énekelni, mégsem mondanám gyengébb műnek. Egyszerűen arról van szó, hogy 45 év alatt egy ember művészetén belül is áthelyeződnek a súlypontok.