Ühümmm..
Szóval nem teszel semmit, csak ülsz, és ábrándozol. Akkor miért nem írsz inkább regényt? Abból sem lesz valóság, de legalább kereshetsz vele egy kicsit, és az idő is szépen múlik írás közben....
És ha majd megöregszel, és abba fogsz belehalni, hogy magyar kórházban kezelnek, előtte lepereg majd életed filmje.. és micsoda nagyszerű lesz látnod, hogy a legszebb dolog, ami történt veled az az volt, amikor a búcsúban egyszer egy egész százast elcéllövöldéztél. És unokáid lyukas cipőben aggódva figyelik haláltusádat, és nem neked drukkolnak majd, mert -bár a teljes nyugdíjadat leadod, ami éppen egy kiló kenyérre elég,- már nagyon elegük van abból, hogy amióta betegeskedsz, nem dolgozol szeméttelepen a guberáló családi vállalkozásban.
Ez is egy életcél, nem is akármilyen..