Ha egyre gondolunk... íme beszámoló arról, hogyan lépett Vérvirág a hazai táncélet színpadjára!:-)
Hát nem veszett el benne egy új Bozsik Yvett, az már tuti!:-)

De annyira élvezem, hogy így rég tetszett valami! Talán a filozófia, mikor elkezdtem tanulni... Annyira hihetetlen, hogy azokat a mozdulatokat, amiket eddig tátott szájjal bámultam a nézőtérről, most ÉN csinálom!

Első 10 perc a következőről szólt. Párokba álltunk, és egyik a másikat vezesse, míg az becsukja a szemét. Ilyen bízzunk meg a másikban dolog... És képzeld, utána pedig úgy kellett vezetni, hogy aztán az, aki vezetett, elengedett. Így a nyitott szeműek felváltva vezettek, és figyeltek, hogy ne menj a falnak, vagy ne ütközz. Először olyan hülyén éreztem magam, hogy csak na. Aztán pedig annyira feloldódott a hangulat, hogy még sajnáltuk is, mikor befejeztük. Ez a csaj ért a feszültség oldásához, nem véltelenül táncpedagógus!

Ezután kezdtünk el táncolni, így már nem volt olyan kellemetlen egymás előtt mozogni, ráadásul igencsak sete-sután!:-))
A zenék a kedvenceim: David Bowie, Massive Attack, Tricky... szóval isteni volt, nagyon várom a pénteket!!!