Hold jár az égen
talpig fehérben
Felhők mögé rejtőzik
bújócskaképpen

Árny jár a réten
sejtelmes fényben
Néha ugyan elbújik
felhők éj-leplében

Én pedig csak állok
borzongva
ámulva
megbabonázva
figyelek ez égi-földi
játék-csodára