Hát nézzük csak:
Gulyás leves, túróscsusza. :)

No félre a tréfát: van sok költőnk, írónk, és sok kiválóság, tanultunk róluk az iskolában. Sok politikusunk, hős hadvezéreink is vannak, sőt még vértanuink is. Vannak hős szabadságharcosok is. Vannak zeneszerzőink is, szintén híresek. Meg van pár feltalálónk is. És híres olimpikonjaink is vannak, meg aranycsapatunk.

Ezek mind kiemelkedő emberek. Ha felmagasztalni való kultúrális/szellemi örökséget keresünk, akkor ezeknek az embereknek az öröksége lehet az. A politikában is vannak nagy embereink, de tulajdonképpen a legtöbb haladó eszmét külföldről importáltunk be, és rendszerint csak késve sikerült őket meghonosítani.

Vallási téren viszont már egyáltalán nincs semmi visszasírni való. Volt egy reformációnk, ami elég jól indult, de kipukkant belülről (persze besegített a felülről irányított rekatolizáció is, de ha a reformáció nem tért volna le az eredeti útjáról, az nem lett volna sikeres magában). Szerintem magyar vallási tradíciók (sámánizmus, boldogasszonyok és a többi) nem követendőek, egyedül csak a Biblia, ami viszont nem magyar, hanem zsidó gyökerekből táplálkozik. De ha mégis ez az igazság, akkor még ha zsidó is, nekünk azt kell követnünk (de a németeknek, angoloknak és indiaiaknak is).

steVe