Valóban, Orbán Viktor igyekszik a számára fontos vallási közönséget megnyerni, még ha vallásossága elég ekklektikus is: az általad említett Református Világtalálkozón pl. keresztény körökben eléggé szerencsétlen módon a csillagok szerencsés állására hivatkozott ünnepi beszédében, most pedig már a szent jobb van a terítéken.

Ebből az látszik, hogy nyilván Orbán és társai nem veszik ezeket a dolgokat komolyan, és nem az egyház és Isten iránti olthatatlan buzgalom miatt teszik, amit tesznek, hanem amint mondod, valóban csak szavakról és jelképes gesztusról van szó, ami a pozíciójuk megerősítését célozza.

Vitatkoznék veled azzal, hogy nem helyes ezeket az évszázados szokásokat elfelejteni. Szerintem egy modern, szabad országban, ahol jó dolog a társadalom tagjának lenni, függetlenűl attól, hogy ki mit hisz, gondol, szeret, és ki hova tartozik, ott nem ennek kéne lennie a főáramú politikai élet középpontjában.

Létezhet, mint egy vallási vélemény, és meg is lehet ünnepelni a vallási véleménynek kijáró lelkiismereti szabadsággal, de semmiképpen sem állami pénzből, és az állam legitimizáló és mozgósító-igéző hatalmával karöltve, mert ez így nyomasztó.

És itt ezzel van a baj. Az állam az egyértelmű részrehajlásával nem legitimizálhat egyetlen vallási véleményt sem, kiemelve azt a többi közül, mert az állam természeténél fogva nem tudja megítélni vallási kérdésekben, hogy mi jó, és mi nem, ugyanakkor paradox módon mégis nagy befolyással tud bírni az emberekre ezen a téren. Ezért bízza ezt az alkotmány az emberek lelkiismeretére ezeket a kérdéseket, és ezért kötelezi az államot a semlegességre. A fentiek miatt szerintem az alkotmány Magyarországon megsérült, és a józanság is elveszett.

steVe