Dobrony, ezzel most szépen megfogtál... rossz volt a példa télleg, mert a nagy helyzet az az, hogy az oskorra én is eléggé be vagyok indulva, olvasgattam könyveket, filmek stb., hát asszem én is nagyon szívesen visszamennék, és eléldegélnék ott egy jó darabig. Szétcsapni néhány koponyát, enni egy kis nyers mamuthúst meg ugrálni egy sort a tuz körül.

A kis példámmal inkább arra próbáltam rámutatni, hogy az, hogy valakirol kijelentjük, hogy életképtelen, az totál önkényes dolog, mert valaki lehet, hogy életképes biz. körülmények között, de más körülmények között nagyon is életképtelen. Mihez viszonyítsunk akkor?

Szenvedni is mindenki szenved, mégis, hol húzzuk meg a mércét?

Ecceruen irritál, hogy akik az életképtelenségre, szenvedésre vagy bármiféle különbségtételre hivatkozva akarnak rendet vágni az emberek között, a mércét nyilvánvalóan úgy húzzák meg, hogy ok maguk azér az életképesek stb. közé kerüljenek (nem tom, mennyire barbár harcos-típusúak pl. az itt emellett kardoskodó fórumtársak, de szerintem nem lenne nehéz olyan társaságot vagy körülményeket találni a számukra, ahol 0 a túlélési esélyük – na akkor vajon magukat is kinyírnák mint ocsmány életképteleneket?) Szal ez szerintem egyszeruen gyávaság.

Ráadásul az intézményesített, gépiesített gyilkolászás is nagyon taszít. Ha valakinek vér kell, vegye szépen a kezébe a kést, oszt nyiszáljon maga.

Üdv: A0