A kezdeményező szocialisták szándékától függetlenül valódi fordulatot hozott az eddig kibogozhatatlannak tűnő, olajügynek elnevezett eseménysorban a parlament tegnapi rendkívüli ülése. Polt Péter a képviselők előtt jelentette be, hogy az ügyészség szerint nem hozhatók összefüggésbe bűncselekményekkel azok a politikusok, akiket Nógrádi Zsolt az olajbizottság júniusi zárt ülésén súlyos vádakkal illetett. A legfőbb ügyész azt is közölte, hogy hamis vád miatt nyomozás indult, s az eljárás a közintézményekbe vetett bizalom mielőbbi helyreállítása érdekében soron kívül folyik.

Polt Péter a Legfelsőbb Bíróság elnökével, Solt Pállal együtt részletesen ismertette az olajügyekkel kapcsolatos eljárásokat. Pintér Sándor belügyminiszter – aki nyilvánvalóan a mostani olajbotrány kirobbantóinak egyes számú célpontja – felvázolta a rendszerváltozással nagyjából egyidős illegális olajügyletek hátterét. Részben önkritikának is tekinthető, amikor az egykori rendőrfőkapitány arról beszélt, hogy a hatóságok egyáltalán nem voltak felkészülve az ilyen típusú ügyek kezelésére.

Ha csupán ennyi történt volna tegnap az Országgyűlésben, akkor nyugodtan állapíthatnánk meg: az igazságszolgáltatás teszi a dolgát, az olajügyek felgöngyölítése folyamatban van. Az előzmények, a rendkívüli ülés kezdeményezése mögött meghúzódó sanda politikai szándék és a frakciók nívótlan vitájának ismeretében azonban korántsem ennyire megnyugtató a kép. Némely, az igazság feltárásának szükségességéről szónokoló képviselő demagógiája sem fedi el azt a tényt, hogy számukra éppen a zavarkeltés, a demokratikus intézményrendszer megrendítése a valódi cél.

A hosszú éveken át halogatott vizsgálatok megkezdése után egyre nagyobb annak az esélye, hogy mégis kiderül az igazság. Néhány dolgot már most biztosan tudhatunk. A legnagyobb szabású bűnténynek nevezhető olajszőkítés kora az évtized elejétől 1995-ig terjedt, ezt követően még egy darabig próbálkozhatott az alvilág a HTO-jegyek hamisításával vagy a gázolaj orsóolajként való vámkezeltetésével. Nyilvánvaló, hogy a legszerényebb becslések szerint is tízmilliárdos nagyságrendű ügyletek lebonyolítása nem lett volna lehetséges bizonyos hatóságok – esetleg politikusok – közreműködése nélkül. A szálak az Antall-kormány időszakára nyúlnak vissza – ekkor nyíltak ki azok a bizonyos törvényi kiskapuk –, de feltételezhető, hogy az akkori tévedések hátterében elsősorban a tapasztalatlanság és a kóros jóhiszeműség állt. (Bár azt nem lehet kizárni, hogy néhány kormánytisztviselő már akkor hasznot húzott az olajügyletekből.)

Az 1994-es választásokat megnyerő szocialista–liberális blokk a szakszerűség és a tisztesség jelszavával lépett fel. Rég volt, de néhányan talán még emlékeznek az akkori kampánybeszédekre. A baloldal az első szabadon választott kormányt súlyos korrupciós vádakkal illette, ám az akkor megtévesztett többségnek rövid időn belül csalódnia kellett. A nagy leleplezések elmaradtak, egy idő után már senki sem próbálkozott a vádak bizonyításával vagy megcáfolásával. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a Horn-kormány megalakulása után milyen lassan zárultak be az említett kiskapuk. Az előzmények alapján ebben az esetben jóhiszeműségről nem érdemes beszélni. S akkor még nem tettünk említést például Karl Imre MSZP-képviselőről, egykori energetikai kormánybiztosról, aki a hírhedt Energol Rt. egyik beszállítójaként ismert ETL Rt. felügyelőbizottságában is szerepet vállalt egy időben. A tegnapi parlamenti vita egyik szócsatájából arra lehet következtetni, hogy az SZDSZ sem léphet fel hitelesen az olajügyletek elleni harc feddhetetlen élharcosaként.

A parttalan politikai küzdelmek ellenére olajügyben mintha kicsit tisztulna a kép. A következő hónapokban bizonyosan többet tudunk majd meg a hatóságoktól, mint a zavaros hátterű bűnözők, megszállott képviselők leleplezéseiből. Ha így lesz, a közintézményekbe vetett bizalom is helyreállhat.

MAGYAR NEMZET Szerető Szabolcs
2000. augusztus 24. 3 . oldal