"ma is születnek sikeres művek". Ez igaz, csak aztán valahogy nem indulnak be a dolgok. Most hirtelen - hogy kamarazene is előkerüljön - egy Orbán-trió jut eszembe. Egyszer ment, azóta sem - miért nem? Pedig igazi sikere volt, szívesen meghallgatnám újra.
(Nem olyan siker volt, mint pl. az, amikor a ZAK felső erkélyéről mennek le "őszintén gratulálni" (diplomácia, óhh...) az akadémisták. Érdemes hallgatni, élmény...volt benne egyszer-kétszer részem.)

Amikor én Esterházy hercegként odaszóltam Haydn-mesternek, írna már egy újabb baryton-triót, az nem zeneipar volt. (Ha lehetnék valami szabadon választott emberke, akkor Pompakedvelő Miklós lennék, egy Haydn!!! mint házi szerző - nem cserélnék senkivel...) Mellesleg érdemes olvasgatni Haydn levelezését: sorozatosan hülyét csinált az akkoriban megjelenő első zeneiparosokból(kiadókból). Ma megtehetné?
A lényegi baj szvsz az IPARszerűség, nem az üzlet.

A gregoriánhoz: az tényleg akkor megy, ha él. Nekem van néha részem benne, de ilyen hely, ahol naponta megy, alig 2-4 van Mo.-n.

S.