Namost, azt gondolom, hogy kar lenne ezt elvinni darwinista iranyba. Az, hogy a tarsadalom eletkepesseget akartak megtartani, az nem igaz, egyszeruen a szerint szelektaltak, hogy aki nagy es izmos, az marad, aki meg gothos, az repul. Nem az agyra hajtottak a sracok ott, a dombteton, mert ember legyen a talpan, aki egy karonulorol megmondja, hogy mi mozog benne. Rovidtavu tervezes volt, es kesz: aki majd valszeg be tudja nyomni az ellen fejet, marad, a tobbi pedig szalto.
AN, irod:
De mér álljunk meg félúton? Szerintem vigyük vissza a viszonyítási alapot mondjuk kétszázezer vagy kétmilliárd évvel ezelottig, amikor egyikünk se maradt volna életben, oszt kész. A probléma meg van oldva, és ez sokkal igazabb, hiszen a "Természet", meg a "Küzdelem" meg a satöbbi.

Namost, ezt nem ertem. Mibol gondolod, hogy egyikunk se maradt volna eletben? Valszeg, tisztessegesen voltal taplalva, nagyobb vagy, mint az akkoriban nyomulo hominidak, aa bunko hasznalatat meg percek alatt megtanulnad, ha nagyon kellene. A nyakadon levo szervben ott az agy, ugyhogy batran vallalhatnal egy-ket honapot, ha meg megtetszik egy egesz eletet abban a korban.

Egyebirant meggyozodesem, hogy sem a testunk, sem a lelkunk nem alkalmas az ebben a vilagban valo eletre, pusztan kullogunk a kihivasok nyomaban, amibe elobb-utobb beledoglunk. Az agy nemileg gyorsabban valtozik, alkalmazkodik, fejlodik (nem anatomiai ertelemben) mint a test, es ezt alaposan meg is szivjuk.
Ennyi.
Ha tehetnem, en visszamennek ketszez-ketmillio evet. Egy kicsit. Egy hosszu hetvegere. Bunkozni, meg ilyesmi.
Csa