Kis pártok nagy esélyei
Mivel a holtversenyes helyzetben minden voksnak óriási jelentősége van, egyértelmű: szükségük van rá. Ez azonban egyfajta kiszolgáltatottságot is jelent, hiszen a kisebb pártok is tudatában vannak fontosságuknak s megkérik az árát.

Az MSZP és a Fidesz a parlamenti választások óta versenyt vív a pártok népszerűségi listájának első helyéért. Egy éve, hogy a szocialisták vezetnek - most éppen 15 százalékos előnnyel -, de mégis kiegyensúlyozott politikai erőviszonyokról beszélhetünk. Abban az értelemben legalábbis, hogy két, nagyjából hasonló támogatottsággal rendelkező blokk áll egymással szemben. Ez a szituáció a két nagy párt - de különösképpen a Fidesz - számára állandó témává teszi a kisebb pártokat. Azt szeretnénk, ha azok szavazói egy az egyben átállnának hozzájuk és nem kellene a koalíciós kényszerek hálójában vergődniük. Számukra mindenképp kényelmesebb lenne egy kétpárti berendezkedés. Ez a gondolkodás a fiatal demokraták megnyilatkozásaiban és cselekedeteiben számos esetben tetten érhető, míg a szocialistáknál kevés jelét láthatjuk, nem emelkedett a hivatalos politika rangjára. Mivel azonban ez a bipoláris politikai berendezkedés távolinak látszik, a nagyok számára fontos aktuális szempontként jelentkezik, hogy a kis támogatottságú szövetségesek lehetőség szerint minél több szavazót meg tudjanak nyerni. Sőt ennél konkrétabb feladatuk lenne: afféle előretolt helyőrségként a szemben álló nagy ellenféltől csábítsanak át választókat. A Fidesznek sokat tudna segíteni a kisgazdapárt, ha a falusi agrárkötődésű MSZP-szimpatizánsokat megszerezné. Az MSZP-nek pedig az SZDSZ nyújthatna kellemes pozíciót azáltal, hogy visszahozná azokat az egykori támogatóit, akik most a Fideszt erősítik. A kis pártok létjogosultsága mellett szól, hogy mint a blokkok részesei szélesre nyitják a politikai, ideológiai kaput. Így azok is beállhatnak a jobboldali szavazók közé, akik a Fideszért nem lelkesednek. Mert mérsékeltebb politika hívei vagy mert radikálisabb ideológiai cselekvést kívánnának. S hasonlóképpen azok is támogathatják a balliberális oldalt, akinek az MSZP nem tartozik a kedvencei közé, de a jobboldalt még kevésbé szeretik. A kisebb pártok ilyesfajta szavazatszerző magatartásukkal segítik a blokkok vezető pártjait, de egyben felértékelik saját pozíciójukat is. Kettős lelkülettel viszonyulnak a nagyok a kicsikhez. Mivel a holtversenyes helyzetben minden voksnak óriási jelentősége van, egyértelmű: szükségük van rá. Ez azonban egyfajta kiszolgáltatottságot is jelent, hiszen a kisebb pártok is tudatában vannak fontosságuknak, s megkérik az árát.

Vegyük sorra, hogy mekkora erőt képviselnek s mely pártok tartoznak a kis pártok sorába. A Szonda Ipsos felmérései szerint a Fideszen és az MSZP-n kívüli szavazói táborok együttesen jelenleg a biztos pártválasztók közel egynegyedét teszik ki. Másfél éve voltak hónapok, mikor még az egyötödöt sem érte el az arányuk. Az adatokat időrendbe állítva semmiképpen nem beszélhetünk a kétpárti váltógazdálkodás eljövetelének és a többi párt eltűnésének trendjéről. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a koalíció és az ellenzék vezető erején kívül 5-6 párt számára biztosan van tér Magyarországon. A kisgazdapárt, az SZDSZ, az MDF, a MIÉP és a Munkáspárt ma még megtalálja helyét és szavazóit. Vannak agrárérdekek, léteznek liberálisan gondolkodók, találhatók mérsékelten jobboldali elveket valló, békejobbot nyújtó emberek, radikális - vagy tán szélsőséges - nemzetiek, s a kommunisták, a Kádár-rendszert visszasírók is köztünk élnek. A választópolgárok egyébként is hozzászoktak a többpárti felálláshoz. Csepeli Györggyel nemrég készített kutatásunkból az derül ki, hogy a válaszolók héttizede kettőnél több pártot szeretne látni a magyar politikai életben. És azt is megkockáztatjuk, hogy nagy valószínűséggel a mostaniakat - az elmúlt évtizedben ugyanis új szervezetnek nem sikerült erőre kapnia.

A kicsik legnagyobbika, az FKGP nem a legjobb időszakát éli. Az 1998-as parlamenti választás erőteljesen megrendítette a bázist, a távozók miatt hirtelen 10 százalék alá szorult a biztos szavazói kör. Ebből a rendszerváltás óta leggyengébb pozícióból azóta sem sikerült kiemelkednie a kisgazdapártnak. Az utóbbi hónapok még a szokásosnál is kisebb támogatottságot hoztak számukra, az 5 százalékos határ közelébe kerültek. Az FKGP-ről alkotott kép és a szavazótábor összetétele az utóbbi fél évben némi ellentmondásba került. Beszűkült tematikával rendelkező pártnak látják a választópolgárok, a falu, de ott is inkább a mezőgazdaságból élők érdekképviselőinek tekintik. Ugyanakkor a szavazói összetétel mindinkább elveszíti régi jellegzetességeit. Bár továbbra is az idős, falusi, alacsony képzettségű ember a tipikus kisgazda-szimpatizáns, de egyre inkább találunk fiatalokat, városiakat, valamint közép- és felsőfokú képzettségűeket is közöttük. A párt és a szavazótábor alapvetően egyetlen személy, Torgyán József köré csoportosul. A magyar közélet egyik végletesen megítélt személyisége. Kevesen kedvelik, de körükben rendkívül nagy a respektje. A lakosság túlnyomó többsége viszont hevesen elutasítja, így tulajdonképpen gátjává válik a kisgazdapárt megerősödésének.

Az SZDSZ-nek az elmúlt két évben meg kellett barátkoznia azzal, hogy támogatóik aránya éppen hogy lehetővé tenné a parlamentbe való bejutást. Az utóbbi hónapokban valamelyest javult pozíciójuk, inkább felette, mint alatta vannak az 5 százaléknak. Csaknem kétszer többen vannak a pártot másodikként választók, ám az ő aktiválásuk nehézségekbe ütközne. Java részüknek első számú pártja ugyanis az MSZP, ők aligha fognak olyan helyzetbe kerülni, hogy otthagyva pártjukat az SZDSZ-t támogassák. A szabad demokraták pozitívuma, hogy a választópolgárok szerint vezetői felkészültek, szakmailag kompetensek. Ezek a tulajdonságok azonban az a közép- és felsőrétegekben egy fővárosi értelmiségi klub elméletieskedő vitáit idézik fel, ami megnehezíti, hogy közelebb kerüljenek hozzá. Tény, hogy a szavazótábor az elitből verbuválódik, s e tekintetben nem igazán történtek változások a közelmúltban.

Az MDF az idei év elején némileg erősített, többéves mélypont után megközelítette az 5 százalékot. Ez a Békejobb 2000 megalakulása és a többé-kevésbé sikeres időközi választások jótékony hatására történt. További felemelkedést azonban már nem eredményeztek ezek az események. A pártnak vannak másodlagos támogatói is - körülbelül 4-5 százalék, zömükben idősebb fideszesek. Akik egyébként egykoron MDF-szavazók voltak. A párt imázsából egyre inkább kikopnak a rendszerváltó kamikazekormány negatív emlékképei, de helyükre nem igazán kerültek új elemek. Egyetlenként a visszafogott stílus, a békés hangnem, az egykori nyugodt erő napjainkra adaptált változata tekinthető ilyennek. Ennek értéke egy botrányokhoz szokott, azt nem kedvelő, de elviselő társadalomban nem kevés, de áttörést nem jelent.

A MIÉP a mérések szerint valamivel az 5 százalékos küszöb alatt található. A támogatók rejtőzködő magatartását kivédő különféle becslési eljárásokkal azonban kimutatható, hogy körülbelül 8-9 százalékos lehet a párt szavazótábora. Erős ideológiai elkötelezettséggel rendelkeznek, talán a legerősebbel az összes parlamenti párt közül. A választók szerint a MIÉP-re a szókimondás, a következetesség, a nemzeti kérdések képviselete jellemző. A többség számára azonban ezen meghatározások negatív értelmet kapnak, handabandázást, demagógiát, túlzott radikalizmust, antiszemitizmust jelentenek. Ezek az arculati elemek gettóba szorítják a MIÉP-et, s megnehezítik, hogy jelentős többletre tegyen szert. A pártot heves társadalmi elutasítás övezi, a vele való szövetség kinyilvánítása az azzal kacérkodóknak könnyen szavazatvesztést jelenthet. A MIÉP szalonképességét viszont növeli a szavazótábor korántsem elhanyagolható nagyságú értelmiség része, amely mintát adhat az alacsony és középstátusúaknak.

A Munkáspártnak még soha nem sikerült bejutnia a parlamentbe, erre valószínűleg a következő választáson is csak minimális esélye lesz. A kutatások általában 1-2 százalékos biztos szavazói kört fognak be, s e pártnak még tartaléka sincsen. Igaz, manifeszt ellenszenvet is alig mutatnak a magyar választók, s ezek összességében azt jelzik, hogy a Munkáspárt egyre kisebb szerepet játszik a magyar politikai életben. Jelen van azonban e párttal kapcsolatban a látens előítélet, mumusnak még be lehet állítani. E riadalmat keltő rémkép felbukkanása, ami fölöttébb kockázatossá teszi, hogy szövetségesnek válassza bármelyik párt is. A Munkáspárt szavazótáborának összetételének jellegzetességei - jobbára idős, képzetlen emberek alkotják - arról tanúskodnak, hogy egy évtized kevés volt a megújuláshoz. A kis pártok felemelkedésének, megerősödésének számos akadálya van, de mostani helyzetükben is fontos befolyásoló szerepük lehet a politikai folyamatok alakításában. Választási győzelem, kormányzati felállás meghatározó szereplői lehetnek.

Závecz Tibor szociológus
Népszava