Sziasztok!

Ha már +említődtem )egyébként programtervező vagyok , de nem vagyok érzékeny. A tervező pusztán annyit jelent, min. 5 évig koptattam a padokat, nem 3-ig), röviden és ontopic annyit, hogy szerintem a felemelkedés útjai:
a) 1. két-három év itthoni tapasztalatgyűjtés
2. pár év külföld (egyből is mehetsz, Németországban most felsőfokú papírr sem kell!)
3. ha nem ragadsz le külföldön (fene könnyű ám odakinn, pl, Írországban kvázi tilos a túlóra), akkor visszajössz, polgárosodsz, kocsilakásgyerekkutya...

b) 1. Muktiknál kezdesz, létrázol, eltűröd hogy néha semmi dolgod, néha megszakadsz, esetleg kellemetlen elveket, fárasztó utazgatást sóznak rád. Jól megélsz.
2. Mikor ebből eleged lesz, (vagy már megszerezted, amire szükséged van, Mao-n kb 10 év), kiugrasz, céget csinálsz, esetleg elhagyod a szakmát.

Amivel mindenképp számolnod kell:
a fiatalok lehagynak (én két ilyen hullámon vagyok túl, az elsőre felkapaszkodtam, a második már nem érdekel)
állandóan tanulnod kell, különben vége.

Szándékosan nem írtam részterületekről, projectmanagement, kódolás, tesztelés, tervezés, debugging, stb., úgyis kialakul, miben vagy jó.

Egy biztos, negyven év körüli mainstream programozó nagyon ritka. Időben állj át és használd a felgyülemlett tapasztalataid, ebben nem fognak tudni rád verni azok, akik ifjabb koruk miatt modernebb technológiákban jártasak.

Ł⁸) zubi