24 évesen egyetem után én is roppant türelmetlen voltam. Aztán mikor 2 éven belül egy elcseszett vállalkozással nem sikerült gyorsan meggazdagodnom lehiggadtam. Azóta szépen fokozatosan fejlődik az informatikus karrierem. Szerényen (tőlem szokatlanul :-) programozónak mondom magam, mert elmagyarázni, hogy beosztásban tényleg az vagyok, de amellett hogy kódolok - az osztályvezetőmmel együtt ketten vagyunk akik a programrendszer mélyétől a program által kezelt üzleti folyamatokig igen jól átlátjuk az egészet és ezt mind erkölcsileg mind anyagilag rendesen megbecsülik, az bonyolult. Itt különben se informatikusként se prog. matosként végzett ember nem programozik, van agrármérnök, gépészmérnök, mezőgazdasági gépész ill. autószerelő tanfolyammal, rendszerszervező, stb. Nem a papír számít, hanem hogy milyen gyorsan tudod megtanulni és használni az új dolgokat.
Autóm nincs, lakás van, az utóbbi két évemre nem panaszkodhatom. Már nem nyomaszt, hogy erre vagy arra nincs pénzem. Olyan dolgok maradtak ki, amikre nincs is olyan roppant nagy igényem.

Egyszerű a recept: jól és sokat dolgozz -főleg az elején - aztán a sokból lehet kicsit visszavenni, hogy a megkeresett pénzt elköltésére is legyen időd, de mindig jó szakembernek kell maradni. Ne azonnal akarj mindent. Egy munkahelyen fél év alatt derül ki, ha nincs szakmailag/anyagilag továbblépési lehetőség. Időnként az anyagi jobbanjárást érdemes feláldozni a szakmai miatt, ez középtávon mindenképpen megtérül.

Ja nekem speciel nem kell itt semmiféle idegennyelvtudás, azért igyekszem időnként a németet frissíteni, az angolt meg tanulom. (Sohase lehessen tudni.)