Üdvözletem, urak!

Először is bocs, dobrony, hogy meggyanúsítottalak azzal, hogy meggyanúsítottad álszentséggel Stockert!

Igazad van, tényleg "gázos" a cím... Talán azért, mert magam sem vagyok 100%-ig tisztában vele, hogy mennyire lenne archaikusan brutális, avagy mennyire lenne megváltó ez a tevékenység napjainkban. Épp ezt szeretném tisztázni - a segítségetekkel!

Stockernek (kicsit off-topic):
Ami megszületik, annak joga van élni? E tekintetben osztom dobrony véleményét: nincs így! Ha így lenne, nem lennének ragadozók, max. dögevők!

A populáció-genetikai észrevételekkel maximálisan egyetértek - ámbár...
Nem tudom helyeselni, ha valaki a nyolcadik Down-os, mongoloidióta, "egylábú" csecsemő után is megpróbálkozik egy újabbal, hátha ez jobban sikerül... Ezt felelőtlen önösségnek tartom, ami a szülői szeretet álcája mögé fészkeli magát. De ez megint off-topic téma, hagyjátok figyelmen kívül, kérlek!

A megölés/jótétemény határának meghúzásáról szólva csak annyit mondhatok: szerintem épp elég betegséget, rendellenességet ismerünk már ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, melyek tünetei fogják megkeseríteni az egyed életét. Szándékosan nem írok egyént, hiszen épp azt akarom így kifejezésre juttatni, hogy el kell fogadnunk és fel kell vállalnunk a gyilkosság tényét - nem szabad, hogy félreértelmezett humánus jóindulattal viszonyuljunk a szenvedéshez. Kicsit "személytelenül" kell a - várhatóan szerencsétlen sorsú - születendőre tekintenünk! Ha nem így tennénk, az olyan lenne, mint a Terezin (Teresianstadt) kirakat-lágerét meglátogató ENSZ-küldöttek viselkedése: azért "elég jó itt" a zsidóknak...! Ezzel máris megnyugtattuk háborgó kis lelkünket, hogy nem vagyunk gyilkosok. Köszi!!!
Joga van az élethez - igaz, hogy mi tartjuk életben, mi tápláljuk (ha kell, mesterségesen is!), biztosítjuk az egészségügyi szükségleteit, tehát: "elég jó itt" neki...
Hogy a halál után jobb lenne? Ezt persze nem tudhatom. Nem is a halálba kívánom őket! Egyébként nem hiszek a túlvilági életben... Mondjuk, az evilágiban sem nagyon. És ez a megállapítás csak egy hangyányit volt cinikus, nem jobban!
Tehát szerintem: inkább legyen a semmi, mint a rossz! A segítség itt nem plusszt jelent szerintem, hanem a negatív élmények elviselése idejének meghosszabbítását! Mint pl. az említett ENSZ-látogatás, amely jóváhagyta a lágerek intézményét a világ előtt.

Nos, most többet nem írhatok, rajtatok a sor!

Viszlát!