Oké, igyekszem nem beleesni abba a hibába, hogy csak mondom a magamét.

Tehát: adott egy gyerek, aki már megszületett, de súlyosan fogyatékos. Szenvedéssel teli, és értelmetlen (vagyis általunk ilyennek minősített) élet vár rá. Rajtunk áll, hogy hagyjuk szenvedni (=élni), vagy megszabadítjuk minden bajától (=az életétől).

Miből gondoljuk, hogy jobb lesz neki ha meghal??? Honnan vesszük a bátorságot ahhoz, hogy ezt feltételezzük?

Ugyebár:
Segítség = rossz kezdeti állapot -> jobb végállapot;
Taügetosz = rossz kezdeti állapot -> semilyen végállapot;

Akármennyire korlátozottak is a lehetőségeim, ha már megszületett, akkor én inkább minden erőmmel azon vagyok, hogy segítsek rajta.

SD