Kedves dobrony!

Mint említém, NEM az euthanáziáról van itt szó! Az a már meglévő szenvedésnek vet véget, illetve hagyja természetes módon végetérni azt.
Én a várható szenvedés elkerüléséről beszélek; ráadásul arról a szenvedésről, amelynek vállalásáról az "alany" még (!!!) nem tud dönteni.
Nem hiszem, hogy ez így félreérthető lenne most már...
Egyébként egyetértek veled, még ha nem is 100%-ig.
Ami Stocker álszent mivoltát illeti, ezen állításodat nem látom elég indokoltnak. Szerintem Stocker csupán azt a tényt hagyja figyelmen kívül, hogy vannak olyan nyilvánvaló helyzetek, amelyeknek áldozata még/már nem tud dönteni a sorsa felől. De szenvedni már/még tud. Ez esetben a hozzátartozókra, legrosszabb esetben a "szakemberekre" hárul a döntés meghozatalának felelőssége. Az én bajom ezzel az, hogy rengeteg olyan döntést hoznak, amellyel méltatlan életre kárhoztatják rengeteg embertársukat a "morálisan jólfejlettek"!
Vegyük alapul az állat- és növényvilágot: bármilyen kegyetlen, de tiszta
"népesedés-politikát" folytat. A társadalom eltartóképessége miatt persze nálunk nem kell ennyire végletesnek lenni: pusztuljon a gyenge! Az emberi közösség nem elűzi sorai közül az elesettet, hanem támogatja. Nos, ez rendben is van. De hol van az a határ, amelytől kezdve nem a támogatott érdekeit vesszük figyelembe, hanem azt, hogy jó színben tüntessük fel kis közösségünket, illetve önzetlen magunkat!? És tesszük mindezt a születésnél azért, hogy később egy egész nyomorúságos élet hosszán át henceghessün a jóságunkkal!

Nos, erre várok feleletet...

Üdv mindenkinek!