Nagyon jólesnek a dícséretek! Régen sokat játszottam a kecskerímekkel, azokból szedtem elő eddig. Most viszont megint kedvet kaptam hozzá.
A MataHari újra feltalálásához annyit, hogy azt 75-ben írtam..., de majd lerovom a büntetést. Akkor most küldök egy régit, meg egy újat:

A régi:
Értetlenül figyelem a külföldi ismerősömet, aki bájaimat méregeti, hisz eddig biztos voltam abban, hogy az összes horvát tengerparton élő férfi meleg érzelmekkel bír.
Miért nézi a keblem halmát, Domokos?
Azt hittem, hogy minden dalmát homokos!

És egy mai:
Egyre inkább teret nyer a ragály. Hát nem fordul meg Csurkáék fejében, hogy másként is lehetne?
Lassan, de biztosan kiépül a métely.
Sohasem merül fel MIÉP-ül a kétely?