Szerintem amit mondasz, az egy átlagos emberi kommunikációs probéma, és a gond ott van, hogy egy csomó számítástechnikus nem képes semmi másból kiindulni, csak saját magából, mert a géppel a saját szintjén kommunikálhat. Baj akkor van, ha nem is akar mással, másként :)

A saját szintről meg csak annyit, hogy a mai programozópalánta elszáll, ha sikerül egy két megás programban adatokat kezelnie, vagy odavan magától, ha kétszázmillió FPS-el pörget egy gumikacsát a képernyőn, és lenézi azt, aki mást tud. Jó példa erre: idősebb számítástechnikuoskat. Megnézném, hogy mikor írna meg a gumikacsapörgető gyerek egy teljes hőerőművet felügyelő rendszert (mondjuk 200 analóg input, 350 kétértékű, x riasztó jellegű) egy memóriavédelem nélküli, 28Kx12 bites számítógépen :))

Hamster