WMS – keverés: momentán a következôk jutnak eszembe:

Want – akár (kurva) jó is lehetne, de hiányzik belôle a sodrás, a lendület. Ha ércesebben szólnának a gitárok, ha Robert hangja közelebbrôl szólna, mindjárt más lenne az egész. Az Open-hez vagy a The Kiss-hez képest pl. (O.K. más a sound, de mégis) erôtlen.

Club America – itt nem is beszélhetünk sound-ról, sajnos.

Trap – ebbôl lehetett volna valami, de itt is valahogy összemosódik minden. Túl magas a hangfekvése.

R & R & R – szerintem egész hangulatos szám, de a zene és a szöveg igazán csak a refréneknél harmonizál.

Bare – az album (egyik) legjobb száma, a szintit viszont kihagyhatták/jobban is megoldhatták volna, kissé zavaró.

(Ahol O.K. a keverés: Gone!, Treasure, Numb, The 13th, Jupiter Crash, Return.)

Az album a Kiss Me... készítési módszerén alapul (mindenkinek az ötleteit felhasználták), azonban – talán Porl és Boris hiánya, talán az új felállás szokatlansága, talán a kevés ötlet miatt – mégsem olyan húzós. Egyedülálló, hogy szinte csak a keverés miatt csúszott kb. 1 évet. (Szerintem a Friday I'm In Love elsöprô sikere miatt /is/ szándékosan egy popos hangvételű lemezt akartak összehozni.)

Robert a Bloodflowers készítésekor újra elôvette diktátori énjét, s ennek az egyik oka bevallottan a WMS sikertelensége volt. (Van a 97/2-es Wanted-ben egy Cure cikk+interjú a bécsi Swing-koncert kapcsán. Ahogy ott Robert a WMS-rôl nyilatkozik, abban érezhetôen nincs sok meggyôzôdés.)

De ez csak az én személyes véleményem, HALLGASSÁTOK TOVÁBBRA IS ÉLVEZETTEL A WILD MOOD SWINGS-ET!!! :-))) (Néha én is berakom.)

Flare

U.i.: Hogy a Distintegration keverése (énekhang) kifogásolható, az vitathatatlan. De mi a baj a Wish keverésével? Magyarázza meg valaki, kíváncsi volnék...