A konzervativizmus valóban nem dominált a 20. sz.-ban, meg is látszik, hisz ez a század hozta a legtöbb szenvedést világunkra. A felsorolt ideológiák mind felelősek ezért, legutóbb és napjainkban leginkább, a liberalizmus.

Két okot írok, miért jött el a konzervatív ideológia érája. Tény, hogy az ideológiák igazoló érvei hajlamosak az elöregedésre. Mikor az 1920-as években a hagyományos polgári (konzervatív) érveket és intézményeket mind jobb (fasizmus), mind bal (kommunizmus) oldalról kezdték megkérdőjelezni, a fönnálló rendszer védtelen volt ideológiailag, mivel a pár évszazada még nagyon is explicit igazoló érvei - követelményei megvalósulásával arányban - háttérbe szorultak. A világháború után azonban újra életre keltek azok. Nos mi igazán rövid ideje ráztuk le a kommunista igát, de hosszú távon újra előtérbe kerülnek a konzervatív elvek.

Másrészt itt van az is, hogy a konzervatív kivételével a többi ideológia absztrakt fogalmakkal operál (pl. szabadság). Márpedig jelenünk tendenciája az, hogy az absztrakt ideológiai rendszerek küzdelmét visszaszorítják az egyes konkrét állami döntések létrehozásakor összecsapó érdekképviseletek küzdelmei. A politikai folyamatok befolyásolása nem történetfilozófiai válaszokkal, hanem empírikus tényfeltárással történik. Ez a reflexív, védekező, és alulról induló szerves fejlődést támogató, "fontolva haladó" konzervativizmusnak kedvez.

Egyáltalán nem igaz, hogy a konzervativizmus eklektikus. A védekezés évszázadai összkovácsolták és letisztították elveit. A folytonos támadások megmutatták a megvédendő értékeket. Felkészült, hogy újra domináljon, bár elismerem, hogy ez a reflexív pozíció amibe taszították, kedvezett ennek a letisztulásnak. Az sem igaz, hogy nincs önálló gondolata, mert értékeit egyedül védte a konkurens ideológiákkal szemben, míg azok számtalanszor összefogtak. Eredetinek talán nem eredeti, de mivel napjainkban szorul óvásra, ezért rendkívül aktuális.

És azt sem tartom igaznak, hogy a liberalizmus alapértékeit megtartva "fejlődött" volna. Inkább eldobta alapelveit, melyek megváltozott világunkban már nem működnek mint igazoló érvek. Ugyan már, kinek jutna eszébe ma már elvetni a szabadságot mint értéket, vagy ki gondolja azt, hogy a fasizmus közvetlenül fenyegető veszély napjainkban. Ezzel szemben a család válsága reális vészhelyzet.

Üdvözlettel: Inad