Még 1X WMS: Nem hiszem, hogy bárki is "divatból szidná" az albumot! Mert van vele gond, sajnos – a régi, de elfogulatlan rajongó szemszögébôl is. Az egyedülálló gondolati/érzelmi mélység, ami a zenekart korábban jellemezte, csupán három-négy számban lelhetô fel (a 14-bôl!). A kemény számok (Want, Club America, Trap) zeneileg nem elég kidolgozottak, és a keverésük sem a legjobb. Messze nem nyújtják azt, amit pl. a Fascination Street, az Icing Sugar vagy a From The Edge... – csak egy pár példát említve. A Cure popdalaival meg sose volt gondom, a legtöbb szerintem nagyon jó! A WMS ilyen jellegű számai azonban többnyire gyengék, vagy jellegtelenek.
(Továbbá a WMS-en kevés az igazán jól sikerült szöveg.)
Az album mindazonáltal nem "by nature", hanem fôleg a kidolgozatlansága miatt halovány. (Amit szeretek róla: Jupiter Crash, Round & Round & Round, Numb, Return, Bare.)

Flare