Ha még idén megjelenik a B Sides gyűjtemény, akkor elmondhatjuk, hogy a zenekar 1990-tôl 2000-ig megjelentetett 3 stúdió-, 3 koncert- és 3 gyűjteményes albumot... Ez a "termés" – az albumok minôségétôl eltekintve – annak a jele, hogy a Cure lassan, de biztosan halad a Closedown felé...

Robert egyébként már több, mint 10 éve nyilatkozgat szóló-terveit illetôen – nem lennék meglepve, ha csúszna még egy kicsit a dolog! :-)

Wild Mood Swings: Eddigi tapasztalataim szerint mindenkinek az a legkedvesebb Cure-albuma, ami az érdeklôdése kezdetekor aktuális volt (nekem a Disintegration). (Abból indultam ki, hogy neked a WMS.) Nem ismerek olyan régebbi Cure-ost, aki ne fanyalgott volna kissé a WMS megjelenésekor. Érdekes volt olvasni szigi albumkritikáit (ô '97-tôl hallgat Cure-t) – a WMS 10-bôl 9 pontot kap, a többi lemez értékelése 2-7 (=rossz és közepes) között változik! N.B. a Bloodflowers megjelenése alkalmából Robert is kissé lekicsinylôen nyilatkozott a Swings-rôl.

Szerintem a WMS egy teljesen elkapkodott, sietve kiadott lemez: a keverés gyenge, Robert szövegei néhol szokatlanul közhelyesek. (Pl. a Mint Car akár a Friday... egyik B oldala is lehetett volna.) Ha még dolgoztak volna rajta, akár jó is lehetne – remek semmiképp.

Videó: Robert megváltozott külseje (a szokásosnál is kövérebb, haja már láthatóan ritkul) is közrejátszhat a műfaj elutasításában!

Flare