Úgy látom, kissé zsákutcába jutott ez a topic.
A konzervativizmus bizonyos mérékig relatív fogalom, hiszen definíció szerint a fennálló állapotokhoz való ragaszkodást, a változtatások elleni defenziót jelent.
A konzervativizmus, mint egyesek helyesen rámutattak, életkori jelenség is. Ha általánosítunk, minden eszme, mozgalom, csoport kezdetben progresszív, türelmetlen, majd konszolidálódik, végül megmerevedik és konzervatívvá válik (lásd kereszténység, szocializmus stb). Persze a mozgalmak belülről is megújulhatnak és refolmálhatják magukat (pl. egyház, kommunisták). Közben akár az eredeti célkitűzéseik ellentétébe is fordulhatnak.
Tehát, nincs nagyon értelme általában konzervativizmusról beszélni. A szóhasználat maga is változó. Húsz éve komoly vád volt, ma felemás a stilisztikai értéke. Szintén sokan helyesen rámutattak, hogy a konzervativizmus mást jelenthet az angolszász és a kontinenális hagyományban. Tehát próbáljátok meg definiálni a fogalmat először. Aki konzervatívnak érzi magát, próbáljon pozitív önmeghatározást adni, aki meg antikonzervatív, mondja meg, hogy szerinte milyen is az a konzervativizmus.
Szerintem, a konzervativizmus eszmetörténeti definícióját valahol a felvilágosodáshoz való viszonyban kell keresni. Azt hiszem, EG sem tudja azt elvitatni, hogy az utóbbi 200 évben a felvilágosodásnak nagyon komoly és színvonalas elméleti kritikusai is akadtak filozófiai, gazdasági és politikai téren egyaránt.
Egyéként ha körülnéztek a mai világban, Kínát és az arab világot kivéve, inkább aufklérista elveken nyugvó politikai rendszerek uralkodnak.