Kedves Abszolút Nulla!

Jól hallod. És tudom is, hogy nincs tökéletes megoldás. De azért az ember próbálkozik... Igazi megoldás azért nincs, mert megszoktuk, hogy egy szószerkezetben az elemek összetartozási fokát a külön-kötôjellel-egybeírás hármasságával érzékeltetjük. (Ezek viszonya nem teljesen mellérendelô ill. egyenrangú, mert a kötôjelezés az alárendelô szóösszetételekben inkább az egybeírásnak az olvashatóság, fölfoghatóság végett való fölhígítása.)

Abban viszont nem értek teljesen egyet veled, hogy ezek mind kitekert szerkezetek lennének. Persze, a birtokosakat általában könnyű feloldani (pl. fekete ceruza hegye a feketeceruza-hegy helyett), de az "iskolapéldák" már döcögnek egy kicsit: ha van cukorgyár, autógyár stb., miért ne lenne épp olyan természetes a hajlítottbútor-gyár, miért kellene mindig a "hajlított bútorok gyára" vagy a "hajlított bútorokat készítô gyár" kifejezésekkel megneveznem az üzemet? A hidegvíz-csap helyett sokszor igenis körülményesebb azt mondani, hogy a "hideg víz csapja" vagy a "hideg vizet elzáró csap". Vagy még egy példapár: a "károsszenvedély-mentes" valóban könnyen, magától értetôdôen, azonos értelemben kibontható: "káros szenvedélytôl mentes". (A -mentes, -képes stb. magyarságát most hagyjuk.) A tárgyas összetételekre viszont ez már nem mindig igaz: általában sokkal gördülékenyebb a mondat, ha "mesterségesintelligencia-kutató"-t mondok "mesterséges intelligenciát kutató" helyett. Már csak azért is, mert az elsôben a folyamatos mn-i igenév már a fônevesült szerepében áll, a másodikban meg nem. – Elôbbi megjegyzéseim csak néhány fajta szóösszetételnek a jogosságát, hasznosságát próbálják igazolni, nem pedig a jelenlegi írásmódjukra, azaz magára a mozgószabályra vonatkoznak.– A nagyon kígyó szószörnyetegeket, mint ez a kegyeleti viaszgyertya stb., természetesen nem védem ezzel.