Hát a tegnap éjszaka nem volt semmi. Amikor a Kispálkoncerten egy pogózó emberszabású letépte a csajom apjától lejmolt sötétkék MÁV-os esőkabátom – az eső akkor éppen a szakadás stádiumában volt – kapunciját (nyomdahiba), akkor éreztem már, hogy vissza kéne fogni magamat kicsinyég, és kimenni a sok ugráló hülyegyerek közül. Nem mentem ki.
Egyébként nagyon berúgtunk a végére (mind a hatezren), az alant brekegő el mariaccsi például nem tudott önállóan kijutni egy elkerített területről – a kapu szép nagy volt –, én navigáltam be a taxiba. Ma is megyünk, csak még egy kicsit dolgozunk. Na, csókolom.