Halál a szar zenére!
(Interjú a Strong Deformity zenekarral)
A Strong Deformity-t sem kell már bemutatni: a szombathelyi brigád immáron két lemezzel a tarsolyában harcol.
No persze, ők nem afféle fantasy metal csapat, szóval a harc itt képletes… A mostanában Nagy Levente Neck
Sprain bőgőssel koncertező brigádot a Superbuttal közös, gödöllői bulijukon faggattam ki, a turnébuszban.
(Vincze Ádám)
-Hogyhogy a Levente bőgőzik most nálatok?
Muzzo: Mert a Tibi, a bőgősünk elment nyaralni. A pofátlan dög… Ja, már megy a magnó? Szóval tudtuk előre,
hogy elmegy Görögországba a kis szemét, és elkezdünk szervezkedni. Mivelhogy régi cimborák vagyunk a Neck
Sprain-ékkel, még a nyolcvanas évek eleje óta; más szóba se jött.
- Szóval akkor nem rúgtátok ki a Tibit, ugye?
M.: Hát, még a Levit teszteljük… ez az uccsó buli, aztán majd még döntünk… Á, nem, csak vicceltem….
(Röhögés.)
- A Racket lemez már elég régóta megjelent: milyen volt a fogadtatása?
M.: Hát, elég szar.
- Komolyan?
M.: Komolyan. Ez egy olyan dolog, hogy ezt a lemezanyagot mi megírtuk ’97-’98-ban, és így mentünk a stúdióba
’98 október-novemberében, utána egy évig a fiókban henyélt az anyag, aztán kijött, óriási küszködések árán;
köszönet persze a Nephilimnek, hogy végre valaki kihozta itthon, de olyan hatalmas promóciót nem kaptunk, és
szinte nulláról kellett kezdenünk, mert annyira leálltunk az első lemez után. Elvesztettük a tábort, kicsit a hitünket,
szóval mindent, eléggé padlón voltunk, és onnan kellett följönni. Külföldön az NSM jelentette meg a lemezt, most
jött ki egyébként Európában, és Amerikában kapható: egy ottani társkiadó felvállalta a terjesztést.
- Jelentek is meg kritikák a lemezről német lapokban, ugye? Azt hallottam, hogy néhol nagyon lefikázták.
M.: Végül is két részre osztható: vannak igen kottázósak, vannak ilyen közepesek, fanyalgások, meg vannak
nagyon jók. (Ez három kategória, he-he… V.Á.) Természetesen azt nem lehet elvárni, hogy old school true metal
harcosok ezt a lemezt megdicsérjék, mert az tényleg valahol nem kóser, nem lenne egyensúlyban a dolog. Attól
függ, milyen közegbe érkezett a dolog, és milyen emberek hallgatták, vagy, egyáltalán meghallgatták-e, mert én
olyanról is hallottam, hogy vannak olyan újságok, ahol eldöntik a borító és az image alapján a zene értékét.
- Ja, az ominózus, citromsárga taxis borítót jó sokan lehúzták. Tényleg, miért pont taxi?
M: Valahogy rábukkantunk, nem?
Hair: Végül is a Devil’s Cab adta az ötletet, és úgy gondoltuk, hogy ez a kép kellőképpen
bohém ahhoz, hogy mindenki azt higyje, hogy ez egy ilyen „strandoló kislány” feelingű lemez, és hogyha mondjuk
egy rockabillyn fölnőtt ötvenes éveiben járó, most már vén tata berakja a CD-játszójába, leesik az agya.
- És szerintetek ez a borító hogy befolyásolta a lemez fogadtatását?
M.: Ez megint a közegtől függ, hogy kik hallják. Általában negatív… de voltak olyan arcok, akik csettintettek,
hogy ez igen. De ők viszont nem metálosak. Lehet, hogy kibasztunk magunkkal ezzel, sőt valószínű is, de ez most
már így van sajnos, de abszolút fölvállaljuk.
- Elég sokat változott a zenétek, és az image-otok a korai időkhöz képest, és sokan ezt trendlovaglásnak tudják be.
M.: Egy olyan ember szemében, aki három évig nem hallott rólunk, aztán fölbukkantunk, tényleg az egész egy
műanyag dolognak tűnhet, de ez egy olyan folyamatos, lépcsőzetes váltás volt, amit abszolút nem érzünk
trendlovaglásnak. Amikor Panterát játszottunk, akkor is imádtuk ezeket a Korn-szerű muzsikákat, ahova most
minket is besorolnak, de annak, hogy most olyan zenét játsszunk, ami nem belőlünk jön, szerintem nem lenne
semmi értelme. Biztos, hogy egyesek szemében ez tényleg irritáló, de hát ez van, erről nem tehetünk, és éppen
úgy, a harmadik lemez is lehet, hogy tök más lesz.
- A lemezen van egy Duran Duran feldolgozás. Miért pont a Girls On Film-et vettétek fel?
H.: Ez jutott először az eszünkbe.
M.: Igazából az van, hogy óriási fanok voltunk a Tibcsóval, az antibőgőssel, még a nyolcvanas években, és most
visszaástunk egy kicsit a nagy metálkodás után, újra felfedeztük az értékeit. Megcsináltuk, mai hangszerelés,
súlyos, lehangolt gitár, korrekt kornyikálás, ohne szóló…(Röhögés.)
- Az egész albumon nincs egy darab gitárszóló sem…
M.: Elmondom miért. Nem megy… valahogy nem tudtuk beilleszteni őket a képbe. A sok Joe Satriani megártott
kicsit… (Röhögés.) A harmadik lemezen talán lesz megint gitárszóló.
- Harmadik lemez, mikor, hol?
H.: 2000-ben.
M.: Hülye, most van 2000!
H.: 2001-ben, bocs. Akkor vesszük fel, hogy mikor fog megjelenni, az még kérdéses.
M.: Meg hogy hol fog megjelenni, az is. Egyet tudok: kibaszott jó lesz! Komolyan mondom, ha hiszed, ha nem.
- A Metal Hammer munkatárs, Kovács Peti menedzserkedése mennyiben segít benneteket? Egyáltalán neki mi a
funkciója a csapatnál?
M.: Igen, lényegében ő a menedzser, ő szervezi a koncertjeinket, intézi az internetes dolgokat, interjúkat szervez…
Végül is nem a klasszikus, nyugati értelemben vett menedzser, aki pénzzel meg is finanszírozza a dolgokat, mert
soha nincs egy vasa se… (Röhögés.)
- És az mennyiben jelent pozitívumot, hogy a Hammernél dolgozik?
M.: Tudod, ha lapozgatod az újságot, úgyis látod, hogy nem velünk van tele. Olyan tisztességtelen előnyről tehát
nem beszélhetünk, amilyenre sokak gondolnak. Nincs is ajnározás, ugyanis nem szeretik ezt a zenét. Aki erre vevő
a Hammernél, az egyedül a Peti, de ő meg úgyis megvenné, még ha nem a mi szervezőnk lenne, mert van annyira
nyitott, amennyire más nem. Végül is nem azért van velünk, mert a Hammer munkatársa. Egy barát végül is
nevezhetjük így.
- Zárszónak mit mondanátok?
M.: Halál a hamis metálra…?
Balázs: Halál a szar zenére, mondjuk inkább így.
M.: Ez az. Akinek inge… Csak annyit szeretnék az egészhez hozzáfűzni, hogy aki eljön a bulikra, és azután is azt
mondja, hogy divatlovaglás, nem őszinte, vagy pózolós, és meggyőződik, hogy ez van, akkor higyje azt. Aki ezzel
szembesül koncerten, az kicsit máshogy látja a világot, mint mi. Ezek után nem hiszem, hogy bármikor is megértjük
egymást az ilyen arcokkal.
