Szvsz a Metalium hangzása rosszabb volt a Gamma-énál. Míg az egyiknél Hansen mester hangját nem lehetett hallani, addig a másiknál a gitárokat, ami ebben a műfajban iszonyat gáz. Én pl. csak a refrénnél ismertem fel a Smoke on the Water-t, pedig annál a riffnél ismertebbet nem igen tudnék elképzelni...
A rosszul összeválogatott számokkal egyetértek. A GR mégiscsak egy melodikus speed banda, márpedig a Man on a Misssion-ön kívül nem volt egyetlen igazán gyors szám sem (ha jól emlékszem). Egyébként bejött, amitől tartottam, a Best Of miatt a régi számokat nyomták, pedig ha pl. eljátszották volna az Armageddon-t, akkor... akkor... nem is tudom, mit csináltam volna.
Kai Hansen pedig ISTEN! El sem hiszem, hogy láthattam élőben, kb. 5 méterre állt az orrom előtt. Még kell egy kis idő, míg felfogom, mi történt. (A hangja hagyta néha cserben, vagy csak a keverés volt ilyen szar?)

Más. A második legjobban várt produkció számomra a Borknagar volt. Nem csalódtam - a játékukban. Annál inkább a közönségben. Faszért nem tudták őket visszatapsolni? Számok között is olyan leállás volt, hogy azt hittem, rosszul látok. Az utóbbi időben nem ezt szoktam meg a magyar közönségtől (még itt a feszten is nyomultak rendesen). Lehet, hogy túl ismeretlen volt a banda? Na mindegy. Simen számomra mostantól egy félisten. Warrel Dane után feliratkozott "kedvenc énekeseim" listámra. Bár nem énekel annyira jól, mint lemezen, de így is azt hittem, Odin és Thor egyszerre szól a felhők mögül. Erre mondják, hogy katrtikus élmény, nem?