Elöször is jobbulást. Másodszor is nagyon örülök, hogy - ujfent - nem tartottad magadat ahhoz az igéretedhez, hogy véglegesen kivonulsz a Fórumról.
A konzervativizmus tárgyában igazán nem érzem magamat megszólitottnak, de egy pár általános megjegyzést szeretnék tennei:

A politikai konzervativizmustól igencsak el kell választani a biológiait, amit leginkább az állatokon illetve kis gyermekeken, illetve idös személyeken lehet vizsgálni, es amit a német
"Das Kind ist ein Gewohnheitstier" mondása foglal legszemléletesebben össze, azaz minnél inkább csak biológiai lények vagyunk, annal inkább vagyunk szokásink rabjai, hiszen biólogiai computerünket tulterhelné az, ha minden ingerre uj válaszokat generálnánk, igy az esetek döntö többségében a legeökonomikusabb egy durva mintaillesztési mechanizmus révén kiválsztott gyors, kipróbált, biztonságot nyujtó és intllektuálisan kevéssé megterhelö válasz.
Ez a megközelitése egyenesen vezet a magasabb intellektus azon képességéhez, hogy differencilt ingerre diferenciált választ adjon, és észrevegye, hogy egy adott szituációban "paradigma váltást kell végrehajtani", másképp szólva kategóriáit es mintaillesztési mechanizmausait meg kell változtatnia.
Ebben az értelemben a magukat a magukat a "politikai konzervativizmus" -sal szemben liberálisnak definiálok is lehetnek igen konzervativak, akik saját deklarált kategoriáikhoz adott esetben mereven ragaszkodnak.

Mivel a közbeszéd fent emlitett pongyolaságai miatt a szintek és metaszintek tetszölegesen keverhetök, a szó igen alkalmassá válik arra, hogy kisértést érezzünk arra, hogy a tölünk különbözö értékeket vallókat, - vagy azok nevében ágáló ás általunk hataloméhségtöl motiváltnak feltételezett embertársainkat ennek segtségével (le)minösitgessünk.

Természtesen ezzel nem akarom azt mondani, hogy a szó teljesen használhatatlan és értékmentes:
Az intelligens, a gyorsan vátozó környezethez jobban alkalmazkodni tudó, versenyképes, nyitott egyed vagy csoport minden vonatkozásban elönyben van az ilyen képességekkel nem rendelkezö komplemensével szemben, akit adott esetben - és erre is szólgál a társadalom - az általános szolidaritás valamely szintjén meg is kell védeni a verseny/harc szélsöséges következményei ellen.
Pontosan ennek a szolidaritásnak a mélységéröl és kiterjedtségének hasznosságáról, etikai vonatkozásairól való nézetek azok, amik aztán a politikai konzervatizmus/liberalizmus szokásos ökölvivópályájának határait kijelölik.