Na jó, ha tik is akkó én is mekksértődöm!

Pedig, éppen csak most volt, hogy ne is lássátok, kitöröltem az utolsó könnycseppet a szemem sarkából, és eltökkentettem magam, hogy bátor, erőslelkű, karcedzett férfi módjára nem is mutatom kifelé, a világért el nem árulnám senkinek abbéli megrendülésemet, hogy ejnyebizony eléggé el nem ítélhető módon a távollétemben a hozzászólások méltatlanul alacsony hányada pendítette a "merre jár, hol lehet óóóh a kedves bélánk?" gondolatkört, valamint "Ain't no sunshine when he's gone"-t sem füttyögte senki elkeseredve, szóval asszem ma valaki(k)nek nagyon, de nagyon mekkellene vigasztaniauk.
Magyarán örüjjünk egymásnak, de ez így túl eccerű lenne...