Ezt a Szaft-ban olvastam, állitólag a tavalyi év egyik jelöltje volt:

"Az arizonai országút járőrei egy füstölgő fémkupacra lettek figyelmesek, mely egy magas sziklába fúródott. A dolog úgy festett, mint egy repülőszerencsétlenség, de közelebbről szemőgyre véve be kellett látniuk, hogy egy autót láátnak úgy 350 méter magasan a sziklafalban. A romokból már csak a laborban derült ki, hogy mi is történhetett.
Szócal vaslakinek sikerült szert tennie egy úgynevezett JATO egységre, ami egy szilárd hajtóanyagú rakéta, amit a száztonnás harci szállitórepülök használnak extra tolóerőként, ha rövid a kifutópálya. Hát emberünk kihajtott a sivatagba Chevrolet Impalájával, ahol kinézett magának egy hosszú és egyenes szakaszt, majd kocsijára csatolta a rakétát. Bepattant és nekilódult a nagy kalandnak, majd begyújtotta a JATO-t. A labor szakértője szerint ekkor úgy 5 km-re lehetett a becsapódástól, erről tanuskodik a feketére égett út, és az olvadt aszfalt is.
A rakéta, ha normál körülmények közt használják, maximális tolóerőt fejt ki 5 másodpercen belül. Igy a Chevy jóval az 500 km/órás sebességen felül teljesithetett, tartva ezt a sebességet 20-25 másodpercig. Vezetőnket (vagy nevezzük pilótának?) olyan gravitációs erők érhették, melyekre bármely harci pilóta büszke lehetne. Ő azonban nemhalt bele, s hű impalája az úton maradt at elkövetkező 3,5 km. erejéig, amikor is a vezető padlóig nyomta - és ezzel leolvasztotta - a fékeket, igy szó szerint lerobbanntva a kerekeket. A hátralevő 1,5 km-t az automobil a légtérvben folytatta, aztá 1 méter mély kráterként végezte a sziklában. A pilóta földi maradcányait nem sikerült összegyűjteni, de apró haj-, köröm- és csontszilánkokat találtak egy fekete masszába olvadva, ami a kormánykerék lehetett annak idején."