Megfordíthatatlan
(Schubert: Esz-dúr miséjének Kyrie tételére)

Arcod nézem az elmúló időben,
a becsukódó ajtókat,
az utakat, amint a sötétlő
messzeségbe futnak,
nézem a múlt, jövő megfordíthatatlan,
szomorú csodáját,
ahogy egy templom aranyló homályán
halkan átremeg a dallam.

A megsebzett napok közt
egy áldott pillanatot nézek,
érintések melegét,
s a titokzatos lélek-falakat.
Törékeny mosolyodba kapaszkodnék,
vinnélek a remény-jövőbe,
de arcod csak e dallam,
s templomok hűvös békéje.

A becsukódó ajtókat nézem,
az utakat, amint a sötétlő
messzeségbe futnak,
s az érzékeny akkordokon
lassan átvérzik a bánat
álomból ébredve, szelíden,
mert nem látom többé életed fényét,
csak arcod nézem az elmúló időben.