VER és ÜT is külön gyökerek

--

 

Nem is itt bukik ki a kapcsolat, hiszen másképpen ragozott szóalakok. 

 

Hanem itt:

 

VET - ÜT 

 

VÉR - ÉR / ERED - VERRAD (a virradás a nap kezdete)

 

VÉT(el) - ÉT(el) - I(tal)

 

A szemfülesek pedig ezt is észre veszik:

VÉD - Ügyel - Óv (ógy)

 

 

"Szerintem meg biztos hogy semmi ilyen alakulás nem volt.   Eleve a magyar nyelv nem használ OU kapcsolódást és biztos vagyok ebben hogy régen sem tett a nyelvünk ilyet."

 

Nem hát! A magyar nyelv ügyesen helyettesít hangokat rokonértelmű szavak képzésére úgy, hogy közeli hangértékeket szinonímák megalkotására használja. Még akkor is, ha ez mássalhangzó elhagyással jár. 

ügyel - figyel -  vigy(áz) - fegy(elmez) - fedd - véd

 

Meggyőződésemmé kezd válni, hogy a magyar nyelvben nem különálló gyökök vannak, hanem sokkal inkább egy "élő" "gyökmátrix", amelyben a két hangból álló gyökök rokonértelmű kezdőhangokat is csereberélhetnek hangzásban közel álló hangzókkal, minek következtében az alapgyök értelme csak módosul. Ám ugyanígy a két hangból álló gyökök második hangzója is módosulhat egy hasonló hanggal, így szintén rokonértelmű szót hozva létre az "alapszavával".

 

Mielőtt élből elutasítanád a gondolatot, kérkek gondolkodj el a lehetőségen. Valójában a köp és a pök sem véletlen eredménye, hanem hasonló szabályrendszer működteti a három (vagy akárhány) hangból álló gyököket is. 

 

Hogy mennyire így van, a HÓR(i), HOR(gas) és ÓR(iás) és OR(r) vagy ÚR szavaink is bizonyítják. Simán elhagyható a "H" hang, ha ebből a gyökből más szó is képződhet.

 

Olybá tűnik, mintha a gyököket egyfajta előlehelettel és utólehelettel is lehetne módosítani... ez nekem egy ősi szóképzési forma alapjának tűnik.

 

És akkor az aduászom Czucoréktól:

 

"különös figyelmet érdemel, hogy a h mint pusztán szellet vagy lehellet némely régi magyar codexekben, mind a szók elején levő önhangzók előtt, mind a szók vérén álló önhangzók után számtalanszor eléfordúl, mintha már régi iróink érezték volna azon általános elvet, hogy minden önhangzót, mely magában vagy a mennyiben magában áll, valamely fínom lehellet mind megelőz, mind követ. (Der Hauch geht dem Vocal voran, oder folgt ihm nach. Heyse. Sprachwissenschaft. §. 114). Innen például a görög irásban minden önhangzón kezdődő szót vagy spiritus asper (‘), mely némely más nyelvekben rendszerént már h betűvé válik, vagy spiritus lenis (’) előz meg; így a sémi nyelvekben általában, s a törökben és perzsában is minden önhangzón kezdődő szó elifet, (a héberben alefet) vesz maga elébe. Továbbá a perzsában a szó végén önhangzó nem állhat, hanem ha egyéb mássalhangzónak nincs szerepe, h betü (erős lehellet) foglal helyet. Kitünö példáink vannak ezekre, mint imént érintők, némely régi nyelvemlékeinkben. A Debreczeni legendáskönyvben különösen a törzsszók végén levő önhangzók csaknem általán h-val mint utólehellettel vannak írva, pl. eh (névmás), jóh, ah (névmutató, még ebben is: ah országnak, nem: az országnak), kih, mih (névmás), ímeh; gyakran ragok és képzőknél is, minthogy ezeknek is saját értelmét még érezé az iró, mint tevőh, nekih (= nek-ő), születéseh, egyetömbeh, tömlöczbeh, borráh (= bor-vá); az a, e névmások ragozásaiban is: ahra, ahról, ehben, ehből, ehképen; így az öszvetételekben: kihadá, lehszállván, johvolta, végre több más esetekben is, mint: maih, éjjelih, szomorúh, akartah, volnah stb. Egyedűl ebből lehet megmagyarázni a magyar ragozás azon szabályát, mely szerént a törzs véghangzója ragozáskor hosszuvá válik. V. ö. Á betü, és Előbeszéd 42. lap. A szó elején álló önhangzónak szellettel vagy lehellettel irására pedig példák a régi magyar nyelvemlékek II. kötetében a vegyes tárgyú iratokban fordulnak elé: hosztottam meg (30. l.), hokáért (36. l.), hárvák (38. l.), hértvén (69. l.); a Báthori bibliájában is az ő névmást, és ennek minden módosúlatait szelletezve találjuk: hű, hűneki, hűtet, hűk, hüket stb. és a régi halotti beszédben v ajakszellet áll a h helyett, mint vő, vőneki,vőt, víze, vimádjok stb. Ugyanitt gyakran végül is v-t találunk h helyett: hamuv, keserűv, miv, tiv.

 

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/h-5FC22/h-5FC23/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJIIn0