"Ez az -ar/-er/-or végződés nem gyakorító- hanem igeképző."

---

Sokféle ősi képző. A hadarnál pl. gyakorító képző. Maga az ÁR-ÁRADAT szavunk is sokaságot, sokszorozást jelet, tehát a gyakorítás fogalma benne rejlik. Éppen ezért lehetett főnév képző is, mert valinek a jellemzőjét, gyakori tulajdonságát nevezi el:

pl.: vezet A szóvég -ér deverbális névszóképző; vö. füzér (→fűz¹), →tündér stb. A vezér gyakorlatban vezetni szokott. Ezt gyakorolja. A füzér a sorba felfűzést, a tündér a tündöklést stb. Pont ezt a tulajdonságát vették elő a nyelvújításkor a mesterségek elnevezésénél pl. idomár.