"A magyar nyelv főnévi igenévképzőjével ragozott szavai a világban ott vannak szerteszét.))   Nekem az ilyen és ehhez hasonló észrevételek ezrei  győznek meg arról hogy melyik is az ősnyelv.))..."

Ezek közül bármelyik lehet az ősnyelv. Ha bármelyik lehet, akkor mind az. Ez olyan dolog, mintha azon vitatkoznánk, ki volt előbb, a germán, a szláv, vagy a magyar...

Egyik sem a Marsról jött, így mind egy tőről fakad. A nyelvek is hasonlóképp egy tőről fakadnak. Persze, sokszor keverednek, (ezzel együtt az emberek is)  változnak, de új nyelv nem jön létre, csak a régit variáljuk, ill. némileg módosítgatjuk... Nyilván egy nagyon kevert nyelvre (mint az angol és az újlatin) már egy másik nevet használunk, mivel az eredeti nyelv már csak nyomokban ismerhető fel. Ezek a nyelvek nem újak, csupán egy, két, vagy több másikkal lettek összemixelve.

 

A németben -EN felel meg a mi -NI végződésünknek, ki mondja meg, hogy ez az N hang hol volt előbb használatban toldalékként?

Az abház nyelvben (É-Ny-Kaukázus) pl a -ra toldalék felel meg neki, az azeriben ək... Egyik nyelvben sem található -ni végződés, pedig abban térségben biztosan megfordultunk.

 

"ÉGNI"

Ennek a szónak (végződésnek) több nyelveben való hasonló alakú előfordulása még nem jelent semmit. Lásd fentebb, ahol megfordultunk nem találkozunk vele. De az N hang ott van!

Az ÉGNI megfelelői sokszor TŰZ jelentésűek... (amiket megnéztem)

Egyébként érdekesek ezek az egyezések...