Mese:

Volt egyszer egy progresszív rock-metal együttes.
Írtak egy dalt, amely felkerült egy válogatásalbumra, és hihetetlenül pozitív reakciókat kapott rajongóktól, szakmabeliektől egyaránt.
Ez a fogadtatás arra késztette a zenekart, hogy videoklipet készítsenek a dalra.
Két és fél hónapig tartott a forgatás, a digitális utómunka, a vágás, és azok az apró trükkök, amik - szintén szakmabeliek reakciója szerint - nemzetközi szintűvé teszik ezt a hat perc tizenöt másodperces filmet.
A pénzről szándékosan nem is beszéltem.

Ja, azt el is felejtettem elmesélni, hogy a klip készítésében jelentően közrejátszott, hogy a zenekar konkrét ígéreteket kapott arra, hogy a klip a Z+, a MetalBox, és esetleg más tévéadók műsorán is látható lesz.
A BETA szalag az illetékesnél van.
Egy hónapja.
Ezt viszont azok nem tudhatják, akik már egy hónapja várják a klipet (mert van ilyen még egy-kettő kis hazánkban) - ezek előtt az emberek előtt a zenekar veszti el a hitelét...

Érdemes így csinálni?
Remélem, hogy az illetékes nem megsértődik, és vagdalkozásnak fogja fel ezt a történetet, hanem egy kérésnek - egy segélykiáltásnak?
Máskülönben a mesék valahogy úgy érnek véget számomra, hogy a Farkas széttrancsírozza Piroskát, Hőfehérke vérhabot köpve fullad meg a mérgezett almától, és Csipkerőzsika elrohad a dzsungelben.